Április - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

      Panoráma a vízválasztói tározóval - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

      Zsilipház Vízválasztón - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Vízválasztó vágástér mögött - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Csökkent a struccok iránti kereslet (MTI)

Válságba jutott a magyarországi struccágazat, jelentősen visszaesett a kereset, csökkentek az értékesítési árak, a haszon főként a szlovák, román, olasz és cseh feldolgozóké, ezért egyre kevesebben foglalkoznak Magyarországon strucctartással - számolt be Zoufal Béla, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Zagyvarékason élő strucctartó az MTI-nek.

         Strucc portré (Illusztráció)

"Felborította" a piacot, hogy Afrikában a madárinfluenza miatti zárlatot tavaly feloldották, az árak kilónként 1,8 euróra zuhantak, noha 2015-ben még 3,5-4 euróért is eladható volt a strucchús - mondta. A tenyésztők egy-egy eladott csibéért 23-25 ezer forintot kaptak még tavaly, de idén már csak tízezer forinttal kevesebbet, így szinte haszon nélkül kelnek el a madarak.

      Nyárfasor előtt (Illusztráció)

Az országon belül éttermek és viszonteladók a strucchús vásárlói. Főként a szlovák, román, olasz és cseh feldolgozóké a haszon, ők a Magyarországról származó, de kint levágott madarakat Nyugat-Európában értékesítik.

Hajdúnánáson európai uniós szabványoknak megfelelő vágóhíd működik, itt bérvágást is vállalnak. Élő állatot elsősorban a cseh és olasz piacokra lehet eladni - jegyezte meg.

        Növendék struccok (Illusztráció)

A magas beruházási költség ellenére húsz évvel ezelőtt 400-500 struccfarm működött az országban, jelenleg mintegy 90-100 vállalkozó foglalkozhat a többezer madárral - ismertette Zoufal Béla.

Az elmúlt években megszűnt a Magyar Strucctenyésztők Közhasznú Egyesülete és az Országos Futómadár Terméktanácsot is felszámolták.

     Strucctojás, mérete 25 tyúktojásénak felel meg (Illusztráció)

A zagyvarékasi strucctartónak korábban hét madárcsaládja volt, jelenleg öt, amely tizenöt tenyészállatot és a szaporulatot jelenti. Egy tyúk évente 30-70 tojást rak le, annak feléből kelnek ki madarak. A költési időszak kora tavasztól késő őszig tart. Egy kifejlett 10-12 hónapos élő állat mintegy két méter magas és 80-120 kilogrammos, és 30-35 százaléka - általában a combja - értékesíthető.

Vízválasztóhoz érkezünk...

       Panorámakép a vízválasztói tározó gátjáról, a kép előterében a zsilipház - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Márciusi aszfalthalál - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

      Ma Vízválasztón: ezen az északi fekvésű helyen is megkezdődött a barna varangyok vonulása - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Többen már párzás közben próbálják meg elérni a vizet, a nagyobb termetű nőstények a hátukon cipelik a kisebb hímeket - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Aranyszemű, a kanbéka irigykedve nézte azon férfitársait, akik párjukon kapaszkodva keltek át az aszfalton. Pedig micsoda veszélynek teszik ki magukat ilyenkor... - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Jött egy húsztonnás teherkocsi, az egyik szerelmes békapár pedig egy pillanat alatt bőr-, hús-, csont- és vérfolttá vált az aszfalton... - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Nadrágszáram: a szétfreccsenő békaalkatrészek térdig beterítettek - Fotó: Andrásfalvi-F. Zoltán

      Százával borítják az aszfaltot a barna varangyok tetemei Vízválasztón, a tónál. Régen volt itt békamentés, a zagyvarónai iskolások jártak ki ide egyik tanáruk, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oszlopos tagja vezetésével. Csakhogy az iskola bezárt, a lelkiismeretes tanár nyugdíjba ment, a száguldó autók mellé pedig ugyan melyik szülő engedné jó szívvel a gyerekét? - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       A súlyosan sérült hím barna varangy még megpróbálja elérni a vizet - Fotó: Andrásfalvi-F. Zoltán

       A nőstény, amivel nem sokkal korábban még párzott, elpusztult - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Különösen sok az elgázolt példány a gátnál: egyrészt kanyar van, másrészt van itt egy rövidebb betonkerítés, amin a varangyok nem juthatnak át - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Aszfalthalál - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Néhány szerencsés párocskát sikerült átsegíteni a víz felőli oldalra, de ez bizony csak csepp a - ne túlozzunk tengerrel, - vízválasztói tározóban... - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Átvonult a jeges áradat Szolnoknál (MTI)

         Partra sodort jégtáblák a Tisza partján Szolnoknál 2017. február 17-én. MTI Fotó: Bugány János

        Hosszú expozíciós idővel készült felvétel a Tiszán levonuló jeges árról  - MTI Fotó: Bugány János

Ritkítják a kormoránokat a Tisza mentén (MTI)

Február végéig vadásznak a kormoránokra a Közép-Tisza mentén, a kiskörei erőműtől lefelé tartó Tisza-szakaszon. A madárcsapat a halak pusztításával százmilliós kárt okoz évente országosan - írja az MTI 2017. február 15-én.

Donkó Péter, a szolnoki székhelyű Közép-Tisza-vidéki Horgász Egyesületek Szövetségének szövetségi titkára elmondta, eddig 34 kormoránt lőttek ki az idén, 300 példány kilövésére kaptak engedélyt. A gyérítést a vadászati törvény előírásainak betartásával, a helyi vadásztársaság hozzájárulásával végzik.

                    Nagy kárókatona - Forrás: Pixabay

A nagy kárókatonák (Phalacrocorax carbo), vagy más néven kormoránok gyérítésére azért van szükség, mert a madarak fészkelő helyük növényzetében és a halállományban nagy kárt okoznak. Ürülékük kipusztítja a fészkelő fáikat, ezen kívül ilyenkor csapatokba verődve, akár tíz méter mélyre is lemerülve kutatnak a vermelő helyeken csoportosuló halak után.

Donkó Péter elmondta: egy-egy kormorán akár napi 3-4 kilogramm halat is elfogyaszt, de ennek többszörösén ejthet akár halálos sebeket. A Tiszán becslések szerint több tízmilliós, országosan pedig százmilliókra rúgó veszteséget okozhatnak a kormoránok - tette hozzá.

A vadászat kezdetén még napi 300-400 madár volt a területen, ma már napi 35-40-nél többet nem látni. A Tisza folyó Jász-Nagykun-Szolnok megyei szakaszán levő nyolc éjszakázó helyből négyet használtak a madarak az elmúlt időszakban,ez is jelzi, hogy számuk csökkent - jegyezte meg. Donkó Péter szólt arról, hogy a gyérítési tevékenységet fokozatosan bővítik a Tisza teljes szakaszára.

Cseppkövek egy százéves alagútban (MTI)

Salgótarján Zagyvaróna városrészében 1912-ben kezdte meg az áramtermelést a hőerőmű, a környéken kitermelt szén helyi felhasználására. Az erőmű kiszolgálására számos létesítmény épült meg a környéken, a víztározótól az alább bemutatott, a Zagyva vizét elvezető, homokkőbe vájt alagútig.

        Prakfalvi Péter, a Novohrad-Nógrád Geopark geológusa az egykori fűtőerőmű hűtőtavához tartozó alagút falát vizsgálja Salgótarján Zagyvaróna településrészén 2017. február 11-én.

         Az alagutat a XX. század elején készítették az áradó Zagyva vizének elterelésére.

         Mára a használaton kívüli létesítmény glaukonitos homokkő falán 10-12 cm-es cseppkövek alakultak ki. MTI Fotó: Komka Péter

Jeges árhullám a Tiszán, Szolnoknál

         Jeges árhullám a Tiszán Szolnoknál, 2017 februárjában - MTI Fotó: Bugány János

Szurdokpüspöki helytörténet: a Múltunk háza

Múltunk háza néven, a régi iskola épületében 2011-ben nyílt meg a helytörténeti kiállítóhely. Más településeken az ilyen gyűjteményeknek általában régi parasztház ad otthont. Szurdokpüspökiben azonban ma már alig találni eredeti állapotában lévő, régi lakóépületet.          Ezért a kiállítóhely kialakításakor a volt iskola belső terét úgy alakították ki, hogy háromosztatú parasztházat idézzen. Szurdokpüspöki.          Számos különlegesség található a helytörténeti gyűjteményben, a legújabb szerzemény egy fából épült, régi szelelő: a szerkezet használható állapotban maradt meg. Az azonban biztos, hogy nagy könnyebbség volt a hagyományos, a pajtakapuban keletkező kereszthuzatra és szórólapátra alapozott, ősi módszerhez képest…

Pintér Ervin, Szurdokpüspöki polgármestere kérdésünkre elmondta:

– Rengeteg tárgy van a kiállítóhelyen, de, ha valami adományból előkerül, keresünk helyet neki. Az is előfordul néha, hogy valamelyik régi használati tárgyból, eszközből kapunk szebbet, jobb állapotban lévőt, ilyenkor értelemszerűen kicseréljük a kettőt.       Pintér Ervin hozzátette, hogy a Múltunk házának kiállítási anyagának java részét a 2010-es szurdokpüspöki libafesztiválra Bottyán Katalin néprajzos, közművelődési szakember és Géczy Lászlóné, a község akkori polgármestere gyűjtötte össze, a községben, fenti alkalomból nyílt meg a kiállítás is.     Kovács József, aki még korábban volt a község polgármestere, szintén volt jelentős mértékű fejlesztés: az ő idejében hétmillió forintos, saját erős beruházással járult hozzá az önkormányzat az épület felújításához és ahhoz, hogy alkalmassá tegyék a tárgyak elhelyezésére.      Hegedűs Éva, a szurdokpüspöki könyvtár, egyben a Múltunk háza vezetője elmondta: a vendégek többsége kiránduló iskolai csoportok, nyugdíjasklubok tagjai közül kerül ki. Érkeznek látogatók az ország egész területéről.

– A Hanák Kolos teljesítménytúrára különösen sokan érkeznek a községbe, nem csak a résztvevők, hanem kísérők, családtagok is. Ők rendszerint meg is tekintik a Múltunk házát, összekötik a túrát és a látnivalót – mondta. 

    Hozzátette, hogy a községi rendezvények alkalmából is mindig szép számmal akad látogató, ilyenkor kinyit a gyűjtemény. Az természetes, hogy a helyi óvodából, iskolából is érkeznek a gyerekek, hogy ismerkedjenek nagy- és dédszüleik életével, használati, valamint dísztárgyaival.      Pintér Ervin hozzáfűzte: ma már az emberek életmódja nem kedvez a hagyományok átadásának sem, mindenki visszahúzódik a maga kis világába.

– Télen régen kukoricát morzsoltak az emberek, vagy fonóba mentek, ez volt a szórakozás is. Közben persze beszélgettek, mert nem volt rádió, televízió, számítógép. A gyerekek is ott hallgatództak, megismerték a régi történeteket, meséket, babonákat, a falu híreit, így a szájhagyomány is tovább élhetett. Ma már teljesen más a helyzet…      Mindenesetre a Múltunk háza nagyon gazdag anyaggal rendelkezik. Egy különálló épületben a régi mezőgazdasági eszközöket helyezték el, az épületbe lépve pedig, az előtérben, régi iskolai eszközöket talál a vendég.

 Ezután egy cipészműhely teljes eszköztárát tekintheti meg.

  Innen jut el a látogató háromosztatú lakóházat idéző, legnagyobb helyiségbe. Itt a tisztaszoba, a konyha, a kamra régi használati tárgyai kaptak helyet. 

         Apró érdekesség, hogy az egyik ágy alatt, egy kosárban rongyból készített kislibákat helyeztek el. Régen ugyanis a keltetés után, amikor kinn még hideg volt, benn tartották a fiókákat a melegen, hogy ne fázzanak meg. Szurdokpüspöki egykor híres volt a libanevelésről: a község alatt húzódó, zagyvaparti lapos terület mind legelőt, mind vizet biztosított a tartáshoz.

A-Faragó Zoltán

Bütykös hattyú a jég fogságában a szolnoki Zagyván

Rendőrök és a katasztrófavédelem munkatársai együtt mentettek ki egy bütykös hattyút a jég fogságából Szolnokon, a Zagyván - írja a police.hu.

     Egy helyi lakos tett bejelentést a rendőrségre január 21-én délelőtt, hogy a szolnoki Zagyva folyóba egy hattyú valószínűleg belefagyott.

     A járőrök percek alatt a helyszínre értek és megtalálták a mozdulatlan állatot, de megállapították, hogy életben van, mivel a zajokra reagált.

     A rendőrök a madarat nem tudták biztonságosan megközelíteni, mert a parttól körülbelül két méterre fagyott a vízbe, a jégréteget pedig vékonynak ítélték.

   Segítséget kértek ezért a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelem munkatársaitól.

    A rendőrök és a tűzoltók egy létrát fektettek a jég felületére, majd a katasztrófavédelem szakemberei feltörték a olyó fagyott vízét az állat körül és kiszabadították a madarat.

   A jég fogságából épségben kiszabadított hattyú visszaúszott a társaihoz.

Fotó: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság