Flótázik a sárgarigó, kurrog a vadgerle, karicsol a nádirigó

Úgy esett, hogy Nógrádmegyerben és Hollókőn volt dolgom, estefelé pedig ráértem egy kis madárnézegetésre a szécsényi Sóderbánya-tónál. Istennek hála, előtte sem kellett rohanni, volt idő megállni itt-ott.

Egy hete szól a kakukk, hallottam Nógrádmegyerben még a falu közepén is, utána végig Nagylócon, Hollókőben, Szécsényben. Magyargéc és Kisgéc között lovak legeltek az út mellett, amíg lefényképeztem őket, három sárga billegetőt láttam az egyik patái körül.


      A legelő ló árnyékának határán felismerhető két sárga billegető – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
        Sárga billegető a szécsényi réten – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Idén először hallottam vadgerle kurrogását – ez Nagylóc Szécsény felőli végében volt – azután sárgarigó flótázását, Hollókő előtt, a Zsunyi-patak mellett. Később a szécsényi tónál is énekelt végig, illetve egyszer láttam is megvillanni a nyárfák ágai között a hím sárga hátát.

Hollókőn persze nem lehet kihagyni egy ófalui sétát; szombat volt, de munkanap, látogatók pedig oly’ bőséggel mutatkozott, hogy alig tudtam egy-két olyan képet készíteni, amin ne lett volna ember. Pedig elég türelmesen kivártam a csoportokat.

Estefelé körbejártam a szécsényi tavat, a lehetőségekhez mérten megnéztem az árteret, ahol a fű nagy részt már túlnőtte a áradás után megmaradt pocsolyákat.


      A háttérben, jó messze, két bütykös hattyú fehérlik. Amíg a víz kinn volt Szécsény alatt az ártéren, több példány is tanyázott a környéken – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A Girindes-patak – megfordult már a fejemben, hogy a valaha benne élt európai nyércek nevét őrzi ez a különös név – nem mutatott semmi különöset, viszont az ártéren ümmögött a vöröshasú unkát tömege, hangjuk szinte összefolyt.

Néha egy-két kecskebéka is szólót brekegett, meg zöld varangy énekét is hallottam.

A tópart végül elég nehezen szolgált meglepetésekkel. Az ilyenkor szinte mindig látható búbos vöcskök a víz közepén úszkáltak, megmutatta magát néhány tőkés réce – ez idő tájt a tojók kotlanak, úgyhogy rejtőzködnek a lehetőségekhez mérten.

      Szinkronrepülő dolmányos varjak – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Az itt szokásos madarak – dolmányos és vetési varjak, szarkák, seregélyek, mezei verebek, széncinegék, zöldikék, tengelicek – mellett idén először hallottam fülemülék énekét. Szólhatnak persze régebben is, de először jutottam ki a szabadba, hosszú idő után. Némi meglepetésemre két, egymást üldöző példány át is röppent előttem az út felett.

A madármegfigyelő-torony előtt két bíbicet láttam elrepülni a bozót felett. Fentről három rudli őz is mutatkozott, de egy idő után eltűntek szem elől – elfeküdtek a fű és a sarjadó növényzet között, nem lehetett látni őket. Itt is több pár örvös galamb, seregély, egy-egy pár meggyvágó és kenderike, meg persze a szokásos varjúfélék mutatták meg magukat. Szólt a kakukk, barát poszáta énekelt a sűrűben, mozgott talán más poszátaféle is, de ezeket nem ismertem fel.


          A Sóderbánya-tó részlete – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A tavon láttam egy pár bütykös hattyút, majd az Ipoly felé tett sétán még egy sárga billegetőt, sikerült lefényképezni egy nádi sármányt is, igaz, olyan messziről, hogy a kép használhatatlan.

Láttam elrepülni egy nagy kárókatonát is. Utóbbi fajnak el tudom képzelni, hogy örülnek a horgászok… A tóhoz visszatérve bakcsók üldözték egymást a t parti nyárfák között, mondogatták a népi nevüket, ami nagyjából úgy hangzik, hogy "kvak", s emiatt hívják úgy őket, hogy vakvarjú.


Bakcsó, népi nevén vakvarjú – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Az öt kergetődző bakcsó közül négy fért rá a képre – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
 

Egyébként bizonyos szögből nézve röptében a bakcsó eléggé hasonlít is a vetési varjúra. Alkonyatkor megszólalt az év első nádirigója is a nevelőtónál. Közben füstifecskék jártak az égen, egy pár fekete rigó, csicsörke, énekes rigó mellett a vöröshasú unkák ümmögtek változatlanul.

Néhány gyanús pirregés alapján tücsökmadárfajok is lehetnek már itthon, de ilyenkor újra meg kell őket hallgatni az internetről, mert mire visszatérnek, elfelejtem, melyik, hogy szól…

Szécsény, április 21.

Érkeznek a vándormadarak, repülnek a lepkék

Nehezen jött idén a tavasz, február végén kezdődött az igazi, hideg tél, ki is tartott úgy március közepéig, a hegyekben még tovább is. A Mátrában a mai napig lelni hófoltokat.

A vándormadarak persze folyamatosan érkeztek, értelemszerűen délről észak felé foglalva el az élőhelyeket. Az első fehér gólyát március 18-án láttam a szarvasgedei fészekben, ami szokatlanul késői időpont. Az sem volt mindennapi látvány, hogy szinte teljesen fehér volt a táj...

Ugyanezen a napon figyeltem meg a palotási bekötőút mellett hat-hét fenyőrigót, ami nekem még érdekesebb, ugyanis egész télen át nem mutatkozott a környékünkön. Ilyen évre nem is emlékszem, bár a 2016–17-es télen sem volt sok belőlük. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy nem sokszor sikerült kijutnom a szabadba.

Szintén a palotási bekötőút mellett, az útszéli bokrok között mozgott 10 – 12 vörösbegy. A szakirodalom szerint vonulhat laza kis csapatokban, valószínűleg ilyennek voltam a szemtanúja. Az ismerős parlagi sast csak messziről láttam a fészkénél és csak a hímet. A párja már alighanem kotlott.

       Idén március 31-én figyeltem meg az első füstifecskéket. Az első kis csapat molnárfecskét, hat példányt, április 7-én láttam – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Március 31-én sikerült tennem egy sétát a maconkai víztározó körül. Nagy örömömre már ekkor láttam az első füsti fecskéket, az egyik félsziget felett hat – hét példányt. Később a gát alatti kifolyónál is volt legalább egy, erről egy rossz minőségű bizonyító fotót sikerült is készíteni.

A vízen és a nádasok felett az ilyenkor szokásos fajokat láttam, a szürkegémeken, tőkés récéken, barázdabillegetőkön kívül volt egy csapat, 22 – 25 csörgő réce is, őket a fotón sikerült megszámolnom.

      Balra böjti réce gácsér, jobbra tojó, középen tőkés récék – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Egy pár böjti réce, két dankasirály, egy pár búbos vöcsök, két, az élőhelyért rivalizáló jégmadár volt a legérdekesebb.

A víztározó feletti domboldalban énekeltek a mezei pacsirták, az összes varjúféle nászidőszakra jellemző mozgását és hangkészletét mutatott be, miközben az északi Mátra-bérc úgy a derekától felfelé még fehér volt a hótól.

Ugyancsak március 31-én hallottam az első csicsörke énekét; ami szintén elég késői, akárhányszor már februárban is hallottam a csilingelő hangját; érdekes viszont, hogy az egyik szomszédunk madáretetőjén ezen a napon még négy csíz is volt.

Az első molnárfecskéket, hat példányt, április 7-én láttam Salgótarján felett, bár már napokkal korábban is voltak gyanús hangok itt és Pásztón is. Látni azonban nem láttam őket.

        Meglepetés volt az is, hogy láttam Maconkán itt két erdei fülesbaglyot, egy vörösfenyőn nappaloztak. (Köszönet a közelükben horgászó úrnak, aki felhívta rájuk a figyelmemet!) A környéken számtalan szarkafészek kínálkozik fiókanevelés céljára nekik is. A közelben költ vetési és dolmányos varjú, holló is. Ezek elhagyott fészkei szintén alkalmas költőhelyet jelentenek e bagolyfaj számára – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Azzal kezdtem, hogy nehezen jött idén a tavasz – így is van. Az első citromlepkét április 11-én figyeltem meg, az első nappali pávaszemet és boglárkafajt pedig 12-én. Gyerekkoromban volt egy kis füzetkém, amit a disznóólban – akkor már évtizedes időtávlatban sem hallott röfögést – tartottam egy ceruzacsonkkal együtt. Ebbe néha felírogattam, hogy mikor, mit láttam a hátsó udvarunkban. Az első nappali pávaszemek és nagy rókalepkék március 14 – 15-én mutatkoztak.

     Maconka, a madármegfigyelő torony – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Az első barát poszátát április 12-én hallottam énekelni. Egy kenderike hím is volt ezen a napon az egyik lucfenyőnkön, ami elég nagy meglepetés, mert éveken keresztül sem láttam itt.

Idén már 4200 gólyafészkes villanyoszlop biztonságos (MTI)

Idén már 4200 oszlopon fészkelhetnek biztonságosan az E.ON szolgáltatási területén élő gólyák - közölte a cég kedden az MTI-vel 2018. április 10-én.

Közlésük szerint az újonnan felszerelt vagy cserélt fészektartókat a nemzeti parkok, madárvédelmi szervezetek munkatársai fészekkezdeménnyel látják el - így téve vonzóvá azokat leendő lakóik számára.

Az E.ON a Design Terminállal közösen egy innovációs versenyt hirdetett Vigyázz a madárra! címmel, amelyre április 12-ig várják a jelentkezéseket. Az április 20. és 21. között zajló hackathonon mérnöki, környezetvédelmi vagy természettudományos háttérrel rendelkező, 2-4 fős csapatok mérhetik össze a tudásukat. A cél, hogy a résztvevők hatékony és új megoldást találjanak a villamos hálózatokhoz kapcsolódó madárvédelmi problémákra.

Mint írják, a tavasz közeledtével az egyik kiemelt prioritás a gólyák fészkelőhelyeinek biztonságos kialakítása volt. Az E.ON szolgáltatási területein jelenleg 4200 gólyafészektartó található, amelyeket a vállalat munkatársai folyamatosan javítanak és karbantartanak, illetve bővítik a számukat - azokon a helyeken, ahol madárvédelmi szakemberek ezt javasolják.

A beavatkozások során a régi gólyafészektartók egy részének helyébe újakat telepítettek. Ahol az akár évtizedes fészek több mázsásra hízott és veszélyessé vált, ott a régi nehéz fészek helyére új, fonott fészekalap került. A születendő fiókák védelme érdekében a gólyák repülési irányába eső hálózati elemek madárbarát átalakítása folyamatos - hangsúlyozzák a közleményben.

Erdei fülesbaglyok állományfelmérése, lakossági segítséggel

A hazánkban fészkelő erdei fülesbaglyok állományának felmérésebe kezd a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a lakosság bevonásával, a faj országos elterjedési térképének pontosítása érdekében.

Az MME közleménye szerint a szervezet országos adatgyűjtésbe kezd, amelynek első szakaszában a lakott területeken is gyakran előforduló erdei fülesbaglyok fészkelő állományának felmérését végzik, amelybe a lakosságot is szeretnék bevonni.

           Erdei fülesbaglyok

Az akció májusban a füleskuvikok megfigyelésével folytatódik.

A közlemény szerint az éjszakai életmódot folytató, az emberek számára láthatatlanul mozgó madarak rejtett költőhelyének megkereséséhez elég csak a hangjukat meghallani.

Az esti szürkülettől hallható a hím és a tojó erdei fülesbagoly gyakran egymásnak válaszolgató jelzőhangja, a körbe-körbe repkedő hím szárnnyal tapsolása, májusban és júniusban pedig a fiókák jellegzetes, mással össze nem téveszthető hangja is.

A közlemény szerint a madarak hangjának megfigyelését hetente egy-két alkalommal érdemes megismételni áprilistól júniusig. A természetbarátok a madarak jellegzetes hangját meghallgathatják a https://www.xeno-canto.org/ madárhangokat rögzítő oldalon. Aki észlelte e hangok valamelyikét, egy elektronikus űrlap (https://goo.gl/forms/bxSOdOqEPMkmRdnR2) kitöltésével tud hozzájárulni a faj országos elterjedési térképének pontosításához.

Az akció részleteiről további információ található a http://www.mme.hu/a-lakossaggal-a-feszkelo-baglyok-nyomaban-1-erdei-fule... oldalon.

A közlemény szerint a lakosság segítségével gyűjtött adatok a későbbiekben részét képezik majd az MME által évente összeállított fajmegőrzési beszámolóknak. A jelentések azért fontosak, mert a civilizációs hatások, az élőhelyátalakítások és a klímaváltozás mind több faj fennmaradását érintik, veszélyeztetik. Ezért nélkülözhetetlenek azok az országos, kontinentális és akár globális szinten összehangolt állomány-monitorozó tevékenységek, melyek alapját képezik az érintet fajok természetvédelmi állapotfelmérésének, az állományok megmaradását szavatoló fajvédelmi tervek kidolgozásának és az intézkedések végrehajtásának.

Az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály éves jelentései alapján készült állománybecslési adatok első körben a magyarországi természetvédelmi hatóságokhoz kerülnek, majd a Magyar Állam által készített jelentés részeként eljutnak az Európai Unió érintett szerveihez, továbbá a madárvédelmi szervezetek világszövetségének számító BirdLife International-hoz is - olvasható a közleményben.

Áprilisi képeslap – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

              Sárga billegető a szécsényi réten – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Illeget-billeget ő, a garázda barázdabillegető – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

             Ikrás fogasír – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Turbolya zengőlégy salátaboglárka virágán – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A mozikban a Vad Balaton című természetfilm (MTI)

Április 19-től vetítik a magyar mozikban a Balázs Béla-díjas Mosonyi Szabolcs és alkotótársa, Bagladi Erika forgatókönyvíró-producer legújabb természetfilmjét, a Vad Balatont, amely négy évszakon át mutatja be Magyarország legnagyobb tavának élővilágát, valamint a Balaton keletkezésével is megismerteti a nézőt - írja 2018. április 13-án az MTI.

A Vad Balaton a Vad Magyarország, a Vad Szigetköz és a Vad Kunság című filmek sorát folytatja - hangsúlyozta Farkas Attila, a Pannonia Entertainment terjesztési vezetője a film pénteki sajtóvetítése után. A sorozat célja, hogy felkeltse a nézők érdeklődését a legszebb magyar tájak iránt, hogy személyesen is ellátogassanak a mozivásznon megelevenedő vidékekre.

Országszerte több mint 50 mozi tűzte műsorára a filmet, amelynek nagy részét 4 K-ban rögzítették - tette hozzá a terjesztési vezető. Mosonyi Szabolcs, a film rendezője, operatőre és vágója elmondta, hogy két évig forgatták a filmet, az utómunka fél évig tartott és alapvetően televízióra készült a Médiatanács Mecenatúra programjának támogatásával.

Azonban olyan sok anyag kimaradt a televíziós változatból, hogy úgy gondolták, széles vászonra készítenek egy nagyobb lélegzetű filmet. Mosonyi Szabolcs járta a terepet, de ő maga vágta, fényelte is a filmet. A vadmacskákról, denevérekről készült felvételeket más operatőröktől vásárolták meg.

A képek nagy része 4K-ban készült, de például a gyurgyalagok verekedéséről vagy a pontyok ívásáról szóló felvételeket HD-ben rögzítették. "Be kellett ezt vállalnunk a képminőségben, mert ha a természetet lassítva, super slow motion-nel mutatjuk be akkor sokkal több minden tárul fel előttünk, és így több érdekességet tudunk megfigyelni" - magyarázta.

A forgatás első évében, a terep feltérképezése során a véletlen nagy szerepet játszott. "Az állatokkal kapcsolatban feljegyeztük, hogy milyen volt az idő, hányadikán készültek a felvételek és milyen klimatikus körülmények között. Utána a következő évben erre rákészültünk, hogy az elejétől a végéig kidolgozhassuk a teljes jelentet" - hangsúlyozta.

A film összekapcsolja a geológiát a vadvilággal. Koncepciójuk volt, hogy a szokásos természetfilmes idővonalon haladva az évszakokat követik végig, míg a földtörténeti korban visszafelé haladnak az időben. A film elején mutatják be a berkeket (mocsaras, elzárt, lassan feltöltődő öböl), amelyek néhány száz évvel ezelőtt alakultak ki.

De százezer-millió éveket visszafelé haladva az időben jelennek meg a filmben többek között a vulkánok, a Pannon-tó üledékei, később pedig az ősóceán maradványai.

Egy-egy állatfaj bemutatását is a geológiához kapcsolták, így kerültek a filmbe például a bazaltsziklákon költő hollók is. Elmondta azt is, hogy míg a Vad Szigetköznél a hódok, a Vad Kunságnál pedig az aranysakál volt a főszereplő, addig ebben a filmben a tavat próbálták megszemélyesíteni. "A Balaton az küzd, az lélegzik, az él, az mozog. Minden évszakban más arcát mutatja, és a környezete is mindig változik" - magyarázta Mosonyi Szabolcs.

Parlagi sas műtétje a hortobágyi madárkórházban (MTI)

          Sérült parlagi sas műtétje előtt a Hortobágyi Madárkórház Alapítvány egyik kórtermében 2018. április 12-én. Az orvvadász által söréttel meglőtt madárnak több helyen eltört a szárnycsontja – MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

         Déri János állatorvos (balra) és Antonio Siracusa olasz önkéntes állatorvos egy sérült parlagi sast műt a Hortobágyi Madárkórház Alapítvány műtőjében 2018. április 12-én. Az orvvadász által söréttel meglőtt madárnak több helyen eltört a szárnycsontja. A hazánkban fokozottan védett ragadozó madár természetvédelmi, eszmei értéke egymillió forint – MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Hurokkal pusztítják az őzeket Szombathely határában (MTI)

Hurokkal öl őzeket egy ismeretlen Szombathely határában, eddig 12 állat pusztult el, az ügyben nyomozás indult - írja 2018. április 12-én az MTI.

Kámán György, a Sormás Völgye Vadásztársaság hivatásos vadásza az MTI-nek csütörtökön elmondta: 70-80 drótból készített hurkot számoltak össze a 87-es főút és az úgynevezett bogáti fasor közötti mezőgazdasági területen, és tizenkettőben elpusztult őzeket is találtak, két bakot és tíz, többségében vemhes sutát.

Kámán György, aki 40 éve vadászik, azt mondta: hasonló mértékű kegyetlen pusztítással még nem találkozott. A dróthurokba szorult állatok kínok között múltak ki, szenvedésük hosszú órákig, vagy akár napokig is eltarthatott.

Hozzátette: semmi nem utalt arra, hogy a bűncselekmény elkövetője a húsért vagy a trófeáért ölt volna. A megölt állatok összértéke meghaladja az egymillió forintot.

Kazmar Enikő őrnagy, a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője az MTI érdeklődésére közölte: orvvadászat bűntettének gyanújával ismeretlen tettes ellen büntetőeljárást indítottak.

Farkasok pusztíthattak egy szilágysági esztenán (MTI)

Feltehetően farkasok pusztítottak el több mint kétszáz juhot egy szilágysági esztenán. A Krasznahorváton (Horoatu Crasnei) múlt hét végén történt pusztításról szerdán számolt be az Agerpres hírügynökség, miután kárfelmérő bizottság vizsgálta meg az esetet - írja 2018. április 11-én az MTI.

A támadásnak nem voltak szemtanúi, így csak feltételezni lehet, hogy egy farkasfalka pusztított az ortodox húsvéti ünnepek idején.

A juhok egy akolba voltak berekesztve, ebbe jutottak be a ragadozók. Az elpusztult juhok egy részén harapott sebek láthatók, másik részüket az akol távoli sarkába menekülő nyáj agyonnyomta.

A támadásnak 89 felnőtt juh, és 119 bárány esett áldozatul. A kárfelmérő bizottság a jövő héten dönt a kár mértékéről és arról, hogy az elpusztult állatok tulajdonosai kaphatnak-e kártérítést.

Virágzik a fürtös gyöngyike a Tilicsen (MTI)

           Fürtös gyöngyike (Muscari neglectum) virágzik a Tilics csúcsán a felvidéki Ajnácskő közelében 2018. április 11-én – MTI Fotó: Komka Péter

           Talaj menti köd Ajnácskő felett, a Tilics csúcsáról, elnyílt leánykökörcsinekkel – MTI Fotó: Komka Péter