Séta a vízeséshez, három vármegye határán

Sikerült eljutni a napokban a Herencsvölgytől északra fekvő Polyána-hegyvonulat egyik nevezetességéhez, a Bisztra-vízeséshez. Az internet szerint 23 méter magas – nekem kevesebbnek tűnt – természeti csoda hóolvadás után mutatja a legtöbbet, ráadásul lombfakadás előtt jobban szemügyre is vehető.


          Szerény személyem a Bisztra-vízesésnél. Köszönet a képért Faragóné Nyerges Zitának

Későn jött idén a tavasz, elhúzódott a tél, azután áprilisban szó szerint berobbant a nyár: pár nap alatt kivirágzott, majd szinte egyik éjszakáról a másikra el is hervadt a kökény, a szilva, a cseresznye.

A történelmi Nógrád, Gömör és Zólyom határvidékére még később érkezett a tavasz, az április közepe olyan volt ezen a Salgótarjántól északra legfeljebb hetven kilométerre eső hegyvidéken, mint átlagos időjárás esetén Dél-Nógrádban a március eleje. Úgyhogy a látogatás ezen a vidéken felért egy kisebb, mondjuk úgy egy hónapos időutazással.

        Kopasz volt még az erdő, a bükkös alján a lombfakadás előtt virágzó növények nyíltak. A képen odvas keltikék, közöttük egy pár fehér példány is akadt – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Látkán, amit a nógrádi ember régebbről Látky néven ismerhet és leginkább arról, hogy környékén működnek a szocializmus idején a legkönnyebben elérhető sípályák, áprilisban még nagy hófoltok fehérlettek a patakok völgyeiben, meg az itt már őshonos fenyvesek örökké árnyékos alján.

           Galambvirág nyílik a bükkös alján, a Bisztra-patak mellett – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Érdekes egyébként, hogy a nem túl nagy múltú, az 1700-as évek elején alapított Látka az internet szerint Zólyom vármegyéhez tartozott, a huszadik század elején rajzolt, a történelmi Nógrádot ábrázoló térkép azonban 1920-ban kettéosztott szűkebb pátriánk községeként jelöli. Az lehet a dolog nyitja, hogy a településből volt itt is, ott is.


       Zólyom vármegye 1911-es térképe is a határ nógrádi oldalán mutatja Látkát

A hegyi tanyák, amelyek meseszépen megmaradtak a mai napig nem csak Látka, hanem Herencsvölgy és Gyetva környékén is, apránként települtek a művelés valamilyen formájára alkalmas hegytetőkre és -oldalakba, a korabeli vármegyék mindkét, vagy akár -három oldalán.

          Legelő a gyönyörű herencsvölgyi tanyavilágban, kecskével és juhokkal – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A tanyák köré a zömmel szlovák gazdák aztán gyümölcsösöket telepítettek, konyhakerteket alakítottak ki, juhokat, kecskéket, marhákat, lovakat tartottak a kiváló legelőkön. Emellett hosszú, keskeny csíkokban szántóföldeket is kihasítottak a kiirtott erdők helyén, általában a lejtőkre merőlegesen, hogy a csapadék ne vigye le a soványka termőtalajt. (Apró érdekesség, hogy hasonló lehetett egykor Salgótarján és Bárna között a Szilváskő és környéke is, persze jóval kevesebb hegyi tanyával.)

     A helyi szlovák népviseleteket, szokásokat és gazdálkodást bemutató információs tábla út közben – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Az állattenyésztés és a földművelés mellett a megélhetés fontos részét képezte ezen a tájon az erdő, amint köztudott, bölcsőtől a koporsóig a fa végigkíséri az ember egész életét, régen meg még inkább így volt.


      

Nagy részt bükkösök állnak ezen a vidéken, Losonctól északra úgy húsz kilométerre már megjelennek a szürke szálfák között az első örökzöldek, a szintén hatalmasra, akár negyven méteresre is megnövő jegenyefenyők. Alig valamivel nagyobb tengerszint feletti magasságban már az erdei-, a luc- és a vörösfenyő is megél.

Írtam már: későn jött a tavasz, a néhai Zólyom vármegye délkeleti csücskében fekvő Herencsvölgy tanyavilágában olyan volt az április közepe, mint Dél-Nógrádban a március eleje.


          A Bisztra-vízesés talán áprilisban a legszebb – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Ez azonban a legalkalmasabb időszak arra, hogy az ember felkeresse a Polyána-hegyvonulat peremén fakadó Bisztra-vízesést. A hóolvadás után több víz zúdul le rajta, sokkal látványosabb is, ráadásul lombfakadás előtt még többet látni belőle. Ilyenkor virágzik jó pár olyan lágyszárú növény is, ami itthon a védett ritkaságok közé tartozik, ebben az ezer méter körüli tengerszint feletti magasságban azonban közönségesnek számít.


       A fehér acsalapu sárgás színű virága – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Pár napja az utak szélét szinte benőtte a fehér acsalapu sárgás színű virága. Ezt a növényt a nyári kirándulásokról onnan ismerhetik a legtöbben, hogy addigra esernyőnyi méretűre nőnek a levelei és szó szerint beborítanak minden patakpartot.

A Polyána-hegyvonulat egyébként fokozottan védett természeti terület, ezt címeres feliratok is jelzik az ösvények mellett.


       Tüzet rakni tilos, konzervet enni tilos, a borosüveg alját letörni tilos, meg más böcsességeket mutató tábla a rezervátumban, a vízesés közelében – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A parkolóból a vízeséshez, ami csak a rezervátum széle, erdészeti út és jól járható, úgy két kilométer hosszú ösvény vezet. Több információs tábla is segíti mellette az eligazodást. A szlovák nyelvű magyarázatokat, lévén az ide érkező látogatók legtöbbje a hazaiak után magyar, a jobb eligazodás kedvéért le is fordították. Angolra.


       A rezervátumban a kidőlt lucfenyőt nem távolították el a túraútról, csak lépcsőt vágtak bele – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Maga a vízesés több mint húsz méter magas, mellette vaslétrákon fel is lehet jutni a szikla tetejére. Egy kis rászánással még a jobbára síkföldi viszonyokhoz szokott magyar ember is nehézség nélkül megmássza.


  A vízesés alulnézetben – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Érdemes megmászni a létrákat is, mert fentről ellátni a Herencsvölgy felé eső hegyekre, meg a növényzet is érdekes. Sajnos éppen eléggé borult, felhős idő volt.


      A Bisztra-patak innen ugrik le a sziklán – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Egymás mellett álltak a luc- és a jegenyefenyők, a napokban még javában virított fenn a farkasboroszlán, ez a lombfakadás előtt nyíló cserjeféle, ami a Mátrában már el is virágzott. Egyébként elég ritka, védett növény. Illata azonban nem volt, pedig az is jellegzetes: érdekes élményem volt egyszer, régen, amikor a februárban a még havas erdőn előbb éreztem meg, minthogy megláttam volna. Engem némileg az orgonáéra emlékeztet az illata.


      Virágzik a farkasboroszlán a vízesés felett – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A hétvégi időpont miatt a vízesés körül rengeteg volt a turista, ami persze öröm és sokkal kellemesebb is, mint a négy fal között tölteni az időt. Viszont a patak csobogása és a forgalom miatt csak néhány madár mutatta meg magát, énekelt az erdei pinty, a fenyves és széncinegék, sárgafejű királykák mutatták meg magukat, egyszer pedig egy igazi ritkaság, vízirigó is elröppent a Bisztra-patak felett. Sajnos nem állt meg egy fénykép kedvéért…

       További érdekesség, hogy a herencsvölgyi tanyavilágban láttam három fenyőrigót. Ebben a tengerszint feletti magasságban egészen biztos, hogy fészkel is.


       Oldalról nézve szivárványt is kirajzolt a sziklán elporladó víz, le is fényképeztem, de akkor meg a vízesést nem lehetett látni – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Fokozott ellenőrzés a folyókon az ívás védelmében (MTI)

Az ívásra készülő halak védelmében áprilisban fokozottan ellenőrizték a horgászokat, halászokat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) halőrei a Felső-Tisza és az Alsó-Duna térségében, és a visszaélések miatt több mint 900 ezer forint bírságot szabtak ki - közölte a Nébih a honlapján az MTI tájékoztatása szerint.

A hivatal közleményében ismerteti, hogy a melegedő vizek, a tavaszi áradásokkal szerencsésen egybeesve, ívásra ösztönzik a hazai halfauna jelentős részét, ezért az évnek ebben a szakaszában megsokszorozódnak a vizekbe rejtett halászeszközök és az engedély nélkül próbálkozó horgászok, halászok. A Nébih ellenőrei április elején Tiszalúc térségében, az árteret elöntő Takta folyón a vízben illegálisan elhelyezett nyakzóhálót találtak, amelyet felszedtek, és a halakat élve visszaengedték a vízbe. A három elkövetővel szemben a Nébih fejenként 260 ezer forint halvédelmi bírságot szabott ki, továbbá 3 évre mindegyiküket eltiltotta a horgászattól-halászattól.

Mivel az orvhalászat bűncselekmény, az elkövetőkkel szemben a rendőrség is eljárást folytat. Kesznyéten térségében a Sajó folyón két, emelőhálóval halászó személyt sikerült rendőrkézre juttatni, a hálóban talált keszegeket és paducokat pedig visszajuttatták a vízbe.

Április második hetében a tokaji vízirendészeti rendőrőrs munkatársaival és a Sporthorgász Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetségének halászati őreivel közösen végzett ellenőrzést a Nébih halőri szolgálata. A Tiszabercel térségében tartott csónakos bejárás során újabb orvhalászokat fogtak el, a felszedett mintegy 200 méter meslenc hálóból több mint 50 darab nagytestű keszeget - köztük egy 46 centiméteres nászruhás dévért és egy 8 kilós nyurgapontyot - helyeztek vissza sértetlenül a Tiszába.

Csobajnál egy kisszerszámos halász a nadrágjába rejtett egy jelenleg tilalommal védett kősüllőt. A Nébih 100 ezer forint halvédelmi bírságot rótt ki a halászra, és 2 évre eltiltotta a halfogási tevékenységtől. Hasonló sorsra jutott az a Duna gerjeni szakaszán halászó személy, akinél 16 darab - a fogási naplóba be nem jegyzett, ezáltal szabálytalanul kifogott - keszeget találtak a Nébih munkatársai.

Az elkövetőt 70 ezer forint halvédelmi bírsággal sújtották, és 18 hónapra eltiltották a halfogásra jogosító okmányok váltásától. A Nébih valamennyi jogsértő személlyel szemben eljárást indít.

A fekete gólyák magánélete (MTI)

          Fekete gólyák (Ciconia nigra) a Tiszában a Bács-Kiskun megyei Tiszaalpár határában 2018. április 15-én – MTI Fotó: Kovács Attila Halat fog a fekete gólya a Tiszában.

          A faj Magyarországon fokozottan védett madár, eszmei értéke ötszázezer forint. MTI Fotó: Kovács Attila

Hárman kaptak Herman Ottó Szellemisége Díjat (MTI)

A Föld napján adták át a Herman Ottó Szellemisége Díjat, amellyel azon személyek és közösségek munkáját ismerik el, akik a hazai és nemzetközi viszonylatban kiemelkedő eredményeket értek el a környezet- és természetvédelem, valamint az agrárszakoktatás területén – írja 2018. április 20-án az MTI.

Mint azt a kitüntetést átadó Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. közleményében áll, környezetvédelem kategóriában Páldy Annát díjazták, aki 1981 óta dolgozik az Országos Közegészségügyi Intézetben és 2002 óta annak igazgatóhelyettesi, főigazgató-helyettesi feladatait is ellátta.

Fő kutatási területe a környezet-egészségügyi járványtan, de részt vett a környezet-egészségügyi információs rendszer kialakításában, valamint kollégáival kidolgozta és bevezette 2005-ben a magyarországi hőségriasztást is. Részt vett továbbá a klímaváltozás környezet-egészségügyi hatásainak vizsgálatában is, jelenleg környezet-egészségügyi szaktanácsadóként tevékenykedik.

Természetvédelem kategóriában Orbán Zoltán vehette át a díjat, aki 1980 óta tagja, 2006 óta elnökségi tagja és alelnöke, 2013 óta szóvivője a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, de dolgozott korábban a Fővárosi Állat- és Növénykertben és a Jászberényi Állat- és Növénykertben is.

Munkájával hozzájárult a lakossági természetvédelem eszköz- és módszerkészletének megújításához, számos új eszközt és módszert dolgozott ki, ezzel növelve a társadalom madárvédelmi aktivitását. Több szakma- és tudományterülethez kapcsolódva hét önálló könyvet írt.

Agrárszakképzés kategóriában Rónai Ferencet tüntették ki, aki 1979 és 2015 között dolgozott erdőmérnök-tanárként, majd intézményvezetőként a soproni Roth Gyula Erdészeti, Faipari Szakképző Iskola és Kollégiumban. Intézményvezetőként foglalkozott oktatási feladatok, vizsgák, versenyek, rendezvények szervezésével és lebonyolításával, számos szakmai tankönyv szerzője és lektora. Az erdészeti és vadgazdálkodási szakképesítések szóbeli és írásbeli tételeinek készítésében, lektorálásában hosszú évek óta részt vesz, szakterületének szakképzési tartalomszabályozóinak kidolgozásában szintén aktív résztvevő.

A díjat a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ közösen szervezett rendezvényén adták át a Pro Natura díjakkal együtt. A rendezvényen 19 kiállító, köztük az Országos Meteorológiai Szolgálat, a Magyar Nemzeti Parkok, vagy a Magyar Természettudományi Múzeum természetvédelmi foglalkoztatókkal, környezetvédelmi játékokkal várta az érdeklődőket a Budatétényi Rózsakertben.

Afrikai sertéspestist mutattak ki Heves megyében (MTI)

Afrikai sertéspestis (ASP) vírusát mutatta ki vaddisznóban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma szombaton, a fertőzött tetemet Heves megyéből szállították be vizsgálatra a hatósághoz – írja 2018. április 23-án az MTI.


         Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

A Nébih hétfői tájékoztatása szerint az állategészségügyi szakemberek haladéktalanul megtették a szükséges intézkedéseket. A Nébih laboratóriumi vizsgálatai alapján egy, a Heves megyei Gyöngyös-Gyöngyöshalász Földtulajdonosi Vadásztársaság területén talált vaddisznó tetem bizonyult ASP-vel fertőzöttnek. A járványügyi nyomozás folyamatban van.

A hatóság az ASP megállapítása után kijelölte többi között a fertőzött, valamint a fertőzött területen belül a betegség szempontjából különösen ellenőrzött területet. Megtiltotta továbbá a társas vadászatot, valamint az egyéni vadászatokat is feltételhez kötötte.

Fontos, hogy a fertőzött területről élő vaddisznó, vaddisznó test vagy azok húsa nem szállítható ki. A továbbiakban az állategészségügyi hatóság szakemberei elvégzik a fertőzött területen tartott valamennyi házisertés-állományban az állatok összeírását is. Ennek során azt is ellenőrizni fogják, hogy a sertéseket úgy tartják-e, hogy ne érintkezhessenek a vaddisznókkal.

A Nébih közleménye szerint további fontos előírás, hogy a fertőzött területen található állattartó helyekről az Európai Unió más tagállamaiba vagy harmadik országba nem lehet sertést szállítani. Más esetekben is az állategészségügyi hatóság előzetes engedélyéhez kötött a kiszállítás. A megye teljes területén kiemelten fontos az elhullott vagy beteg sertéseknek bejelentése az észleléstől számított 24 órán belül és ezek virológiai vizsgálata.

Az afrikai sertéspestis - ami nem azonos a sertéspestisként emlegetett klasszikus sertéspestissel - az emberre nem veszélyes. Jelentősége a gazdasági kártétel miatt van, ami egyrészt a megbetegedett állományok leöléséből, másrészt abból adódik, hogy az ASP megjelenése miatt hosszú távú korlátozások léphetnek életbe mind az Európai Unión belüli, mind az exportkereskedelemre.

A betegség különös veszélye, hogy nemcsak fertőzött élő sertések, hanem az azokból előállított, a vírust tartalmazó termékek, valamint a vaddisznók mozgása révén is gyorsan továbbterjedhet.

A vírus környezeti hatásokkal szembeni ellenálló képessége nagy, hónapokig, bizonyos esetekben évekig is fertőzőképes marad - közölték.

A Nébih felhívja minden állattartó figyelmét a jogkövető, felelős magatartásra a járvány házi sertésekre történő továbbterjedésének meggátlása érdekben.

A házi sertések semmiképp sem érintkezhetnek vaddisznóval, állati eredetű anyagot tartalmazó élelmiszerhulladékot pedig soha nem ehetnek. Ha valaki hirtelen lázas megbetegedést, elhullást, vérzéses tüneteket észlel a sertésállományában, 24 órán belül értesítenie kell az állategészségügyi szolgálatot - emelte ki közleményében a Nébih.

A betegségről, az elrendelt előírásokról, korlátozásokról, valamint az érintett területekről részletes információk találhatók a Nébih honlapján (http://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis).

Flótázik a sárgarigó, kurrog a vadgerle, karicsol a nádirigó

Úgy esett, hogy Nógrádmegyerben és Hollókőn volt dolgom, estefelé pedig ráértem egy kis madárnézegetésre a szécsényi Sóderbánya-tónál. Istennek hála, előtte sem kellett rohanni, volt idő megállni itt-ott.

Egy hete szól a kakukk, hallottam Nógrádmegyerben még a falu közepén is, utána végig Nagylócon, Hollókőben, Szécsényben. Magyargéc és Kisgéc között lovak legeltek az út mellett, amíg lefényképeztem őket, három sárga billegetőt láttam az egyik patái körül.


      A legelő ló árnyékának határán felismerhető két sárga billegető – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
        Sárga billegető a szécsényi réten – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Idén először hallottam vadgerle kurrogását – ez Nagylóc Szécsény felőli végében volt – azután sárgarigó flótázását, Hollókő előtt, a Zsunyi-patak mellett. Később a szécsényi tónál is énekelt végig, illetve egyszer láttam is megvillanni a nyárfák ágai között a hím sárga hátát.

Hollókőn persze nem lehet kihagyni egy ófalui sétát; szombat volt, de munkanap, látogatók pedig oly’ bőséggel mutatkozott, hogy alig tudtam egy-két olyan képet készíteni, amin ne lett volna ember. Pedig elég türelmesen kivártam a csoportokat.

Estefelé körbejártam a szécsényi tavat, a lehetőségekhez mérten megnéztem az árteret, ahol a fű nagy részt már túlnőtte a áradás után megmaradt pocsolyákat.


      A háttérben, jó messze, két bütykös hattyú fehérlik. Amíg a víz kinn volt Szécsény alatt az ártéren, több példány is tanyázott a környéken – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A Girindes-patak – megfordult már a fejemben, hogy a valaha benne élt európai nyércek nevét őrzi ez a különös név – nem mutatott semmi különöset, viszont az ártéren ümmögött a vöröshasú unkát tömege, hangjuk szinte összefolyt.

Néha egy-két kecskebéka is szólót brekegett, meg zöld varangy énekét is hallottam.

A tópart végül elég nehezen szolgált meglepetésekkel. Az ilyenkor szinte mindig látható búbos vöcskök a víz közepén úszkáltak, megmutatta magát néhány tőkés réce – ez idő tájt a tojók kotlanak, úgyhogy rejtőzködnek a lehetőségekhez mérten.

      Szinkronrepülő dolmányos varjak – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Az itt szokásos madarak – dolmányos és vetési varjak, szarkák, seregélyek, mezei verebek, széncinegék, zöldikék, tengelicek – mellett idén először hallottam fülemülék énekét. Szólhatnak persze régebben is, de először jutottam ki a szabadba, hosszú idő után. Némi meglepetésemre két, egymást üldöző példány át is röppent előttem az út felett.

A madármegfigyelő-torony előtt két bíbicet láttam elrepülni a bozót felett. Fentről három rudli őz is mutatkozott, de egy idő után eltűntek szem elől – elfeküdtek a fű és a sarjadó növényzet között, nem lehetett látni őket. Itt is több pár örvös galamb, seregély, egy-egy pár meggyvágó és kenderike, meg persze a szokásos varjúfélék mutatták meg magukat. Szólt a kakukk, barát poszáta énekelt a sűrűben, mozgott talán más poszátaféle is, de ezeket nem ismertem fel.


          A Sóderbánya-tó részlete – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A tavon láttam egy pár bütykös hattyút, majd az Ipoly felé tett sétán még egy sárga billegetőt, sikerült lefényképezni egy nádi sármányt is, igaz, olyan messziről, hogy a kép használhatatlan.

Láttam elrepülni egy nagy kárókatonát is. Utóbbi fajnak el tudom képzelni, hogy örülnek a horgászok… A tóhoz visszatérve bakcsók üldözték egymást a t parti nyárfák között, mondogatták a népi nevüket, ami nagyjából úgy hangzik, hogy "kvak", s emiatt hívják úgy őket, hogy vakvarjú.


Bakcsó, népi nevén vakvarjú – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Az öt kergetődző bakcsó közül négy fért rá a képre – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
 

Egyébként bizonyos szögből nézve röptében a bakcsó eléggé hasonlít is a vetési varjúra. Alkonyatkor megszólalt az év első nádirigója is a nevelőtónál. Közben füstifecskék jártak az égen, egy pár fekete rigó, csicsörke, énekes rigó mellett a vöröshasú unkák ümmögtek változatlanul.

Néhány gyanús pirregés alapján tücsökmadárfajok is lehetnek már itthon, de ilyenkor újra meg kell őket hallgatni az internetről, mert mire visszatérnek, elfelejtem, melyik, hogy szól…

Szécsény, április 21.

Érkeznek a vándormadarak, repülnek a lepkék

Nehezen jött idén a tavasz, február végén kezdődött az igazi, hideg tél, ki is tartott úgy március közepéig, a hegyekben még tovább is. A Mátrában a mai napig lelni hófoltokat.

A vándormadarak persze folyamatosan érkeztek, értelemszerűen délről észak felé foglalva el az élőhelyeket. Az első fehér gólyát március 18-án láttam a szarvasgedei fészekben, ami szokatlanul késői időpont. Az sem volt mindennapi látvány, hogy szinte teljesen fehér volt a táj...

Ugyanezen a napon figyeltem meg a palotási bekötőút mellett hat-hét fenyőrigót, ami nekem még érdekesebb, ugyanis egész télen át nem mutatkozott a környékünkön. Ilyen évre nem is emlékszem, bár a 2016–17-es télen sem volt sok belőlük. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy nem sokszor sikerült kijutnom a szabadba.

Szintén a palotási bekötőút mellett, az útszéli bokrok között mozgott 10 – 12 vörösbegy. A szakirodalom szerint vonulhat laza kis csapatokban, valószínűleg ilyennek voltam a szemtanúja. Az ismerős parlagi sast csak messziről láttam a fészkénél és csak a hímet. A párja már alighanem kotlott.

       Idén március 31-én figyeltem meg az első füstifecskéket. Az első kis csapat molnárfecskét, hat példányt, április 7-én láttam – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Március 31-én sikerült tennem egy sétát a maconkai víztározó körül. Nagy örömömre már ekkor láttam az első füsti fecskéket, az egyik félsziget felett hat – hét példányt. Később a gát alatti kifolyónál is volt legalább egy, erről egy rossz minőségű bizonyító fotót sikerült is készíteni.

A vízen és a nádasok felett az ilyenkor szokásos fajokat láttam, a szürkegémeken, tőkés récéken, barázdabillegetőkön kívül volt egy csapat, 22 – 25 csörgő réce is, őket a fotón sikerült megszámolnom.

      Balra böjti réce gácsér, jobbra tojó, középen tőkés récék – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Egy pár böjti réce, két dankasirály, egy pár búbos vöcsök, két, az élőhelyért rivalizáló jégmadár volt a legérdekesebb.

A víztározó feletti domboldalban énekeltek a mezei pacsirták, az összes varjúféle nászidőszakra jellemző mozgását és hangkészletét mutatott be, miközben az északi Mátra-bérc úgy a derekától felfelé még fehér volt a hótól.

Ugyancsak március 31-én hallottam az első csicsörke énekét; ami szintén elég késői, akárhányszor már februárban is hallottam a csilingelő hangját; érdekes viszont, hogy az egyik szomszédunk madáretetőjén ezen a napon még négy csíz is volt.

Az első molnárfecskéket, hat példányt, április 7-én láttam Salgótarján felett, bár már napokkal korábban is voltak gyanús hangok itt és Pásztón is. Látni azonban nem láttam őket.

        Meglepetés volt az is, hogy láttam Maconkán itt két erdei fülesbaglyot, egy vörösfenyőn nappaloztak. (Köszönet a közelükben horgászó úrnak, aki felhívta rájuk a figyelmemet!) A környéken számtalan szarkafészek kínálkozik fiókanevelés céljára nekik is. A közelben költ vetési és dolmányos varjú, holló is. Ezek elhagyott fészkei szintén alkalmas költőhelyet jelentenek e bagolyfaj számára – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Azzal kezdtem, hogy nehezen jött idén a tavasz – így is van. Az első citromlepkét április 11-én figyeltem meg, az első nappali pávaszemet és boglárkafajt pedig 12-én. Gyerekkoromban volt egy kis füzetkém, amit a disznóólban – akkor már évtizedes időtávlatban sem hallott röfögést – tartottam egy ceruzacsonkkal együtt. Ebbe néha felírogattam, hogy mikor, mit láttam a hátsó udvarunkban. Az első nappali pávaszemek és nagy rókalepkék március 14 – 15-én mutatkoztak.

     Maconka, a madármegfigyelő torony – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Az első barát poszátát április 12-én hallottam énekelni. Egy kenderike hím is volt ezen a napon az egyik lucfenyőnkön, ami elég nagy meglepetés, mert éveken keresztül sem láttam itt.

Idén már 4200 gólyafészkes villanyoszlop biztonságos (MTI)

Idén már 4200 oszlopon fészkelhetnek biztonságosan az E.ON szolgáltatási területén élő gólyák - közölte a cég kedden az MTI-vel 2018. április 10-én.

Közlésük szerint az újonnan felszerelt vagy cserélt fészektartókat a nemzeti parkok, madárvédelmi szervezetek munkatársai fészekkezdeménnyel látják el - így téve vonzóvá azokat leendő lakóik számára.

Az E.ON a Design Terminállal közösen egy innovációs versenyt hirdetett Vigyázz a madárra! címmel, amelyre április 12-ig várják a jelentkezéseket. Az április 20. és 21. között zajló hackathonon mérnöki, környezetvédelmi vagy természettudományos háttérrel rendelkező, 2-4 fős csapatok mérhetik össze a tudásukat. A cél, hogy a résztvevők hatékony és új megoldást találjanak a villamos hálózatokhoz kapcsolódó madárvédelmi problémákra.

Mint írják, a tavasz közeledtével az egyik kiemelt prioritás a gólyák fészkelőhelyeinek biztonságos kialakítása volt. Az E.ON szolgáltatási területein jelenleg 4200 gólyafészektartó található, amelyeket a vállalat munkatársai folyamatosan javítanak és karbantartanak, illetve bővítik a számukat - azokon a helyeken, ahol madárvédelmi szakemberek ezt javasolják.

A beavatkozások során a régi gólyafészektartók egy részének helyébe újakat telepítettek. Ahol az akár évtizedes fészek több mázsásra hízott és veszélyessé vált, ott a régi nehéz fészek helyére új, fonott fészekalap került. A születendő fiókák védelme érdekében a gólyák repülési irányába eső hálózati elemek madárbarát átalakítása folyamatos - hangsúlyozzák a közleményben.

Erdei fülesbaglyok állományfelmérése, lakossági segítséggel

A hazánkban fészkelő erdei fülesbaglyok állományának felmérésebe kezd a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a lakosság bevonásával, a faj országos elterjedési térképének pontosítása érdekében.

Az MME közleménye szerint a szervezet országos adatgyűjtésbe kezd, amelynek első szakaszában a lakott területeken is gyakran előforduló erdei fülesbaglyok fészkelő állományának felmérését végzik, amelybe a lakosságot is szeretnék bevonni.

           Erdei fülesbaglyok

Az akció májusban a füleskuvikok megfigyelésével folytatódik.

A közlemény szerint az éjszakai életmódot folytató, az emberek számára láthatatlanul mozgó madarak rejtett költőhelyének megkereséséhez elég csak a hangjukat meghallani.

Az esti szürkülettől hallható a hím és a tojó erdei fülesbagoly gyakran egymásnak válaszolgató jelzőhangja, a körbe-körbe repkedő hím szárnnyal tapsolása, májusban és júniusban pedig a fiókák jellegzetes, mással össze nem téveszthető hangja is.

A közlemény szerint a madarak hangjának megfigyelését hetente egy-két alkalommal érdemes megismételni áprilistól júniusig. A természetbarátok a madarak jellegzetes hangját meghallgathatják a https://www.xeno-canto.org/ madárhangokat rögzítő oldalon. Aki észlelte e hangok valamelyikét, egy elektronikus űrlap (https://goo.gl/forms/bxSOdOqEPMkmRdnR2) kitöltésével tud hozzájárulni a faj országos elterjedési térképének pontosításához.

Az akció részleteiről további információ található a http://www.mme.hu/a-lakossaggal-a-feszkelo-baglyok-nyomaban-1-erdei-fule... oldalon.

A közlemény szerint a lakosság segítségével gyűjtött adatok a későbbiekben részét képezik majd az MME által évente összeállított fajmegőrzési beszámolóknak. A jelentések azért fontosak, mert a civilizációs hatások, az élőhelyátalakítások és a klímaváltozás mind több faj fennmaradását érintik, veszélyeztetik. Ezért nélkülözhetetlenek azok az országos, kontinentális és akár globális szinten összehangolt állomány-monitorozó tevékenységek, melyek alapját képezik az érintet fajok természetvédelmi állapotfelmérésének, az állományok megmaradását szavatoló fajvédelmi tervek kidolgozásának és az intézkedések végrehajtásának.

Az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály éves jelentései alapján készült állománybecslési adatok első körben a magyarországi természetvédelmi hatóságokhoz kerülnek, majd a Magyar Állam által készített jelentés részeként eljutnak az Európai Unió érintett szerveihez, továbbá a madárvédelmi szervezetek világszövetségének számító BirdLife International-hoz is - olvasható a közleményben.

Áprilisi képeslap – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

              Sárga billegető a szécsényi réten – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Illeget-billeget ő, a garázda barázdabillegető – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

             Ikrás fogasír – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Turbolya zengőlégy salátaboglárka virágán – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán