Dióhéj Kiadói Kft.

Elnyílt a kökény – alig pár szirom lengedezik még a gallyakon, a többit elvitte az idő, a szél, meg az eső. Nem hosszú időt szabott a természet a tavaszi menyasszonyi ruhának, de a madárcseresznye és a vadkörtefák pótolnak valamit az erdőszél hirtelen eltűnt fehérségéből.

Legszebb, üde, tavaszi arcát mutatja a Karancs! A bükk- és a gyertyánfák levelei kicsinyek még, világos zöldek, a cserek és a kocsánytalan tölgyek bimbói éppencsak kibomlottak, messzire látni az erdő alján. A fű még csak bokáig ér a festői tisztásokon, így a Ceberna-réten is. Aminek közepén sárgállik valamilyen virág.

Szent György-napja van: régi, jeles pásztorünnep, ekkor hajtották ki először a jószágot a friss tavaszi fűre – a havasokba is, a nagy alföldi pusztaságokra is. Ezek a nyájak és gulyák szeptember végéig, Szent Mihály-napjáig maradtak a távoli legelőkön. A falvak környékén persze legeltettek mindig, a nyájat is, a csordát is kihajtották, amikor csak lehetett.

Megduzzadtak a kökénybimbók, a napsütötte helyeken pedig ki is bomlott már néhány virág – csodálatos látványt nyújtanak ilyenkor az erdőszélek, a legelőkön álló, vagy a dűlőutak mellett húzódó bokorsorok.

Sokfelé kinn van a víz az Ipoly mentén, a mélyebben fekvő részeken. Nem akkora már, mint két hete, a hóolvadás fő ideje óta, de azért még mindig a hajdani vadvízországot idézi az úttest és a gát közötti rész. A vasúti töltés is, meg a Szentlélek-patak tovább szabdalja az árteret, de a fűzfák elrejtik barkás gallyaik mögé az ember rakta földhányásokat.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napját ünnepeljük ma: a rügyek szépen meg is duzzadtak, a barkák kibomlottak, érzik talán a virágvasárnap közeledtét. Sándor, József és Benedek is jó munkát végzett, mert amióta elhagyta napjukat a kalendárium, észrevehetően kellemesebb lett a hőmérséklet.