Szakadó esőben – Május 15.

Esik az eső. Mit esik, szakad. A kert fenyőfáiról csöpög a víz, csak a legnagyobb alatt van pár tenyérnyi száraz folt. Gyöngyvirág nő itt mindenfelé, évek óta terjed, nagy kár lenne akár csak egyetlen tő elpusztítása is: az örök árnyékban nem marad meg más. A pompás illatú, fehér harangocskák már barnulnak, a sok eső és a párás levegő megfojtotta illatukat is.

Utolsó vándorok – Május 13.

A világ szeme – Május 8.

Zápor után jártam a Mátra lábánál, a Muzsla szőlői között. Induláskor még szivárvány tündökölt az égen, éppen Hasznos felett, ívének legmagasabb pontja a cserteri vár felett állt volna, ha látni lehet. Szép volt, de a fotó – párás volt a levegő, a szivárvány sem a legerősebb színeit mutatta – nem sikerült túl jól.

Sarlószárnyú bajnokok – Május 3.

Megjöttek a sarlósfecskék: a tavaszi vándorútról az utolsók között érkező fajok közé számítjuk őket. Sivító hangjukat Pásztó felett hallottam meg, azután láttam is három példányt.

Dupla öröm – Május 2.

Elnyílt a kökény – alig pár szirom lengedezik még a gallyakon, a többit elvitte az idő, a szél, meg az eső. Nem hosszú időt szabott a természet a tavaszi menyasszonyi ruhának, de a madárcseresznye és a vadkörtefák pótolnak valamit az erdőszél hirtelen eltűnt fehérségéből.

Repceföldi értékek - Május 1.

Fotómodell ritkaság - Április 25.

Legszebb, üde, tavaszi arcát mutatja a Karancs! A bükk- és a gyertyánfák levelei kicsinyek még, világos zöldek, a cserek és a kocsánytalan tölgyek bimbói éppencsak kibomlottak, messzire látni az erdő alján. A fű még csak bokáig ér a festői tisztásokon, így a Ceberna-réten is. Aminek közepén sárgállik valamilyen virág.

Április 24.

Szent György-napja van: régi, jeles pásztorünnep, ekkor hajtották ki először a jószágot a friss tavaszi fűre – a havasokba is, a nagy alföldi pusztaságokra is. Ezek a nyájak és gulyák szeptember végéig, Szent Mihály-napjáig maradtak a távoli legelőkön. A falvak környékén persze legeltettek mindig, a nyájat is, a csordát is kihajtották, amikor csak lehetett.

Április 14.

Megduzzadtak a kökénybimbók, a napsütötte helyeken pedig ki is bomlott már néhány virág – csodálatos látványt nyújtanak ilyenkor az erdőszélek, a legelőkön álló, vagy a dűlőutak mellett húzódó bokorsorok.

Március 29.

Sokfelé kinn van a víz az Ipoly mentén, a mélyebben fekvő részeken. Nem akkora már, mint két hete, a hóolvadás fő ideje óta, de azért még mindig a hajdani vadvízországot idézi az úttest és a gát közötti rész. A vasúti töltés is, meg a Szentlélek-patak tovább szabdalja az árteret, de a fűzfák elrejtik barkás gallyaik mögé az ember rakta földhányásokat.