Újabb fertőzött vaddisznót találtak Heves megyében (MTI)

Újabb fertőzött vaddisznót találtak Heves megyében, április 21. óta összesen öt tetemnél mutattak ki afrikai sertéspestist (ASP) - mondta el a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) országos főállatorvosa az M1 aktuális csatorna hétfői műsorában.

Bognár Lajos hozzátette: jelenleg az állatállományok védelme a legfontosabb, mivel a vírusra nincs védőoltás, sem gyógykezelés. Elmondta: a betegség Heves megye M3-as autópályától északra eső területét érinti, ahol a Nébih minden kilőtt vaddisznót megvizsgál, ezzel próbálva megakadályozni a vírus terjedését. Az adott területen nyilvántartásba veszik és szigorúan ellenőrzik a házi sertéseket, az eddigiekben nem találtak a betegségre utaló tüneteket - fűzte hozzá.

Kiemelte: az egyik legnagyobb kockázat az lehet, ha - felelőtlen emberi magatartással - a fertőzött területről élelmiszerhulladék kerül a házi sertések közelébe. Az ASP egy nagyon ellenálló vírus, váladékokban és élelmiszer hulladékokban hónapokig fertőzőképes lehet - hívta fel a figyelmet a főállatorvos.

A Nébih honlapján korábban közölte, hogy a vírus miatt Ukrajna, Szerbia, Japán, Tajvan, Szingapúr és Dél-Korea megtiltotta a magyar sertéshús bevitelét. A betegségről, az elrendelt előírásokról, korlátozásokról, valamint az érintett területekről részletes információk találhatók a Nébih honlapján (http://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis).

Kattintás után folytatódik:

Denevérismereti rendezvény a Budakeszi Vadasparkban

A Budakeszi Vadasparkba látogatók május 6-án, vasárnap, a denevérek világával ismerkedhetnek meg testközelből. A 9-től 17 óráig tartó programkavalkád során többek között a denevérkutatás rejtelmeibe és a denevérek különös életébe pillanthatnak bele az érdeklődők, de a szakmai programok mellett a szervezők egész napos nyomozós játékkal és élőállat-bemutatóval is készülnek. A programok – a belépőjegy árán felül – ingyenesen látogathatók.

 A denevérek érdekességeit bemutató szakmai programokon a szakértők mindenkit beavatnak az éjjeli szárnyasok különleges életmódjába: az előadásokon többek között a denevérek anatómiájáról, táplálkozásáról, éjszakai életmódjáról és az echolokációról, más néven a látás nélküli tájékozódás képességéről tanulhatnak az érdeklődők, de kiemelt téma lesz még a szaporodás és a hibernáció is.

Vasárnap még a kevéssé ismert denevérkutatók szakmájába is bepillanthatnak a látogatók: a denevérháló használatának technikájába, a denevérbefogás praktikáiba, továbbá a denevérdetektor működésébe, amelyet élesben is tesztelnek majd.

Az élőállat-bemutató során pedig arra is fény derül, hogy mit kell tenni, ha sérült denevérre bukkannánk, vagy ha egy példány berepülne a lakásba.

A denevérek vadasparki napján továbbá egész napos játékok is várják a kicsiket és nagyokat: egy napra mindenki kipróbálhatja, hogyan boldogulna denevérként, de a vadasparki szakemberek nyomozós játékkal is készülnek, amely végén a legügyesebbek izgalmas ajándékokkal is gazdagodhatnak.

Madarászás napfelkeltekor, amikor elmaradt a pirkadat

Nincs szerencsém a napkeltékkel: vagy nem ébredek kellőképpen korán, ami a gyakoribb eset, ha viszont mégis, akkor meg nem sikerül látványosra a pirkadat…

Maconkán terveztem, hogy az előtározónál gyönyörködöm majd a hajnalhasadásban, nem is beszélve a madármegfigyelés sokak által semmire sem tartott, mégis érdek nélkül tetsző örömeiről. Egyik sem volt az igazi, hiába indultam el itthonról még sötéttel.
Akkor még a telihold is fenn volt az égen, rendesen világított, a fekete- és az énekes rigó, a széncinege már fújta a nótáját, ígéretes volt a hajnal…

      Később, mire a hajnal reggellé öregedett, a napsugarak találtak egy rést a felhők között és onnan ránéztek a világra. Vastag felhőpaplan volt felettünk, de sajnos nem esett az eső, pedig már nagyon kellene a földekre – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Mire azonban a tározóhoz értem, úgy elfelhősödött, hogy a napkeltéből csak kivilágosodás lett, az is a legszerényebb fajtából.

A madárvilág és a természet hangjai mindenesetre kárpótoltak: karicsolt a nádirigó, a magasban szürkegém kvákogott, a tőkés récék – jobbára a gácsérok – pedig nagy szárnysuhogással repültek fel előlem. A tavalyi évhez képest mintha több kecskebéka kuruttyolt volna; a múlt évben emlékeim szerint három volt összesen, most meg vagy hat…

A keresztgátnál szoktam ilyenkor üldögélni a felbukkanó madarakra várva, meg az öreg Zagyva medrénél – álldogálni. Az itt eldobott papír zsebkendők elveszik az ember kedvét attól, hogy a fűbe telepedjen… Ezen a részen általában sok a látni- és a hallanivaló, most egyedül az volt a bosszantó, hogy a fényképezőt tulajdonképpen hiába vittem.
              Sarjad a télen levágott nád a régi Zagyva medrénél – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó


        Törpeharcsák csapata a Kis-Maconka-előtározó vizében – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Mindenesetre még majdnem sötétben a jégmadaramat viszontláttam, előbb hallottam a hangját, minthogy elröppent volna a gát előtt.

Az itt élő varjúfélék közül gyorsan megmutatta magát néhány szarka, több a holló és jó sok vetési varjú. A dolmányosok nem csak jöttek-mentek, hanem a szemeteseket is végigkutatták valami ehető után. A hosszú hétvégére való tekintettel rengeteg volt a horgász, akik ilyenkor – meg persze máskor is – napokig tanyáznak a víz mellett. Az embernek enni kell, ahol pedig étel van, ott hulladék is akad.

A 23-as főúton túl, az erdőben flótázott a sárgarigó, megszólalt a kakukk – később láttam is egészen közelről, ahogy elrepült előttem a nádszegélyben –, azután a megszólalt az első nádi tücsökmadár. Őt itthon azonosítottam végül. Ezekkel az apró poszátafélékkel úgy vagyok, hogy mire tavasszal hazaérnek, elfelejtem, melyik, hogyan is szól. Újra meg kell hallgatni a hangjukat, de a neten már mindent megtalálni…

A nagy tavon a szokásos tőkés récék mellett két búbos vöcsök is mutatkozott, a gáton barázdabillegető billegetett, majd a nagy tó felőli részen felrepült előlem egy kis lile. Később a párjával együtt láttam viszont.

          Barázdabillegető a maconkai keresztgáton (Régebbi kép.) – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

A régi Zagyva medre, ahol tavaly ilyenkor a pettyes vízicsibét figyeltem meg, most nem sokat mutatott. A nádirigók énekeltek versenyt és a nádi tücsökmadár pirregett itt is. Az erdő felől zöldküllő kiáltásait és hollók korrogását hozta a szél, énekelt valahol az erdei pinty, meg füsti és molnárfecskék vadásztak a vizek felett. Láttam egy pár seregélyt, de óvatosan viselkedtek, fiókáik lehetnek nár.


       Az egyik szürke gém a víztározótól délre eső domb felett – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

A nád között is mutatkozott széncinege, mezei veréb, hallottam a dombok felől fácán kakatolását, mezei pacsirta énekét. A galambfélék közül most egyedül a balkáni gerle mutatkozott. A nagy tó felé nem sokkal később egy törpegém repült el, ezt a fajt is először láttam idén.

Hazafelé menet láttam az első fiókáit vezető tőkés récét: nyolc apróság követte a tojót.


      Az év első tőkésréce fiókái – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Eredménye tehát nem sok volt a korai kelésnek, de a madárnézegetős, fotózgatós kirándulás is csak olyan, mint a vadászat: nem az a szép benne, amit ad, hanem az, amit ígér…


           A Kisterenye és Maconka között húzódó természetvédelmi terület felett egy hím barna rétihéja vadászott, sajnos a képen alig látni – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Autózás közben a kisterenyei ülepítőtónál is nézelődtem kicsit, inkább csak a kocsiból; ekkor láttam az év első cigánycsukját, egy hímet, egészen közelről. Sajnos a fotózást nem várta meg. Ugyanitt kiabált a nyaktekercs.

Egy szépen zöldellő vetésen két téli csuhás őz is kinn volt, már letisztított, hosszú, de vékony szárú és ágú agancspárjával egy középkorú bak, meg egy suta.

Az újlaki gólyafészekben együtt volt a két madárszülő: egyik kotlott, a másik fél lábon álldogált felette. Ugyanitt láttam egy nagyon szép hím házi rozsdafarkút is, miközben énekeltek a lakott területekre jellemző pintyfélék: csilingelt a csicsörke hangja, a nevüket mondogatták a tengelicek, zsírozott a zöldike. Összesen 35 madárfaj, hát volt már ennél több is…

Ami az április végét illeti: 28-án láttam az első, kis csapat gyurgyalagot Pálfalván. (Egy seregély át is vert, de ez egy külön történet, majd megírom egyszer.) két nappal korábban hallottam az év első nyaktekercsét: régen költött az itteni kis akácosban, harkályodúban, amit valószínűleg nagy fakopáncs ácsolt. Az elmúlt években azonban egyáltalán nem észleltem előfordulását.

Ugyancsak 26-án repült ki az első fészekalj fekete rigó: a négy fióka a földtől úgy méter húszra, tiszafán lévő fészekben fejlődött ki.

Ez idő tájt a leghangosabb a természet, kiváltképp' a vizek partja, ha erdő-mező is akad a közelben: https://www.diohejkiado.hu/node/2815/edit – Tavaly írtam a hangokról ezt a versikét.

Április 29.

Jó a medveállomány megőrzésére kidolgozott terv (MTI)

Jónak tartják a Krónika erdélyi magyar napilap által megszólaltatott szakemberek azt az akciótervet, amelyet a romániai Környezetvédelmi Minisztérium dolgozott ki a romániai barnamedve-populáció megőrzésére – írja 2018. április 24-én az MTI.

A minisztérium honlapján közvitára bocsátott tervezethez péntekig lehet még hozzászólni. Az akcióterv tényként kezeli a romániai medvepopuláció túlszaporodását, és az elmúlt két év gyakorlatától eltérően a populációszabályozás érdekében végzett vadászattal is számol. Sárkány Árpád, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács alelnöke a lapnak elmondta: a tervezet egyik újdonsága, hogy az élőhelyeket különböző kategóriákba sorolja.

Teljesen betiltaná a vadászatot azokban a régiókban, ahol csak néhány barnamedve él, ám engedélyezné a beavatkozást, ahol túlszaporodott az állomány.

A konfliktusos területeket - vagyis Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyét, ahol az ország medveállományának nagy része él - a dokumentum külön említi. A szakember a dokumentum másik fontos elemének nevezte, hogy a megelőzésre fekteti a hangsúlyt, tehát nem a medvetámadásokra keres megoldásokat.

Ezt azért tartotta fontosnak, mert ha a hatóságok nem lépnek, az emberek önbíráskodással próbálják majd megoldani a helyzetet, csapdákat állítanak vagy megmérgezik az állatokat. Szerinte az is előrelépés, hogy a dokumentum kimondja, az ember élete és javainak védelme a legfontosabb szempont - hasonló kijelentés nem szerepelt a korábbi dokumentumokban.

Szép Róbert, a romániai Országos Környezetvédelmi Őrség helyettes főbiztosa elmondta, az Erdészeti Kutatóintézet (ICAS) hivatalos adatai szerint Romániában jelenleg mintegy 6800 medve él, a szám valóságtartalmát azonban minkét oldalról megkérdőjelezik: a környezetvédők szerint ennél jóval alacsonyabb, a vadásztársaságok szerint ennél jóval magasabb a medvék száma.

A szakember szerint éppen ezért a populáció pontos számbavétele az egyik legsürgetőbb feladat. Szép Róbert szerint mindenképpen szükség van a beavatkozásra, hiszen a populáció önszabályzó rendszere sem működik.

Elmagyarázta: a hím, domináns egyedek korábban elpusztították a bocsokat, és egy anyamedve két-három nemzedékből csak egy bocsot tudott felnevelni. Most azonban hiányoznak a domináns hímek, így minden bocs eléri a felnőttkort. Ez azt is jelenti, hogy a túlszaporodás miatt csökkent az élettér, kiszorulnak az erdőből a gyengébb, kisebb medvék, ezért a települések közelében próbálnak könnyebben megszerezhető élelemhez jutni.

Szép Róbert azt is megemlítette: Románia 6000 egyed védelmét szavatolta, amikor az Európai Unióhoz csatlakozott. Romániában azóta sokasodtak meg a medvetámadások, hogy a környezetvédelmi minisztérium 2016-ban a populációt szabályozó medvevadászatot is betiltotta.

Korábban a tárca évente 400-450 medve kilövésére adott engedélyt a vadásztársaságoknak. Ezek azonban elsősorban a trófeaként értékesíthető domináns hímekre vadásztak. A székelyföldi Hargita megyében 2017-ben 18 személyt sebesítettek meg a medvék.

Bevonnák a lakosságot a medveállomány megőrzésébe (MTI)

Az Európai Bizottság illetékese szerint a medvék által is lakott területeken élő emberekkel együtt kell kidolgozni Romániában a medvepopuláció megőrzését szolgáló akciótervet – írja 2018. április 19-én az MTI.

Humberto Delgado Rosa, az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának a természeti tőkéért felelős igazgatója azon a konferencián beszélt erről, amelyet a székelyföldi Tusnádfürdőn szerveztek a természetes élőhelyek és fajok védelme témakörben, és amely kiemelten foglalkozott a medvék és az emberek egyre több problémát okozó együttélésével.

A szervező Hargita megyei önkormányzat közölte: a szakmai tanácskozás azoknak a javaslatoknak a megvitatását szolgálta, amelyek az Európai Bizottság természeti és biológiai sokféleség védelmében tavaly elfogadott cselekvési tervével kapcsolatban fogalmazódtak meg.

Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke a tanácskozáson azt hangsúlyozta, hogy a tagállamoknak át kell ültetniük a gyakorlatba az élőhelyvédelmi irányelvekben megfogalmazott kötelezettségeket. Hozzátette, a tagállamok kötelesek megteremteni a gyors és hatékony beavatkozáshoz szükséges intézményi és szabályozási feltételeket.

A székelyföldi önkormányzati vezető korábban a Régiók Bizottságának készített jelentést arról, hogy miként lehet elősegíteni a konfliktust okozó fajokkal való együttélést az uniós természetvédelmi irányelvek keretén belül.

A tanácskozáson Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere beszélt arról, hogy a település lakói félelemben élnek a medvék miatt, és nem téríthető meg az a kár, amely a gyerekek lelkivilágában keletkezik azáltal, hogy a ragadozók a házakba is bejárnak.

Sárkány Árpád, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács alelnöke elmondta: Romániában a legóvatosabb becslések szerint is mintegy kétezer egyeddel növekedett 2016 óta a medveállomány, amikor a Ciolos-kormány a populációszabályozás céljából végzett vadászatot is megtiltotta.

A román Környezetvédelmi Minisztérium két nappal a konferencia előtt bocsátotta tíznapos közvitára a romániai barnamedvepopuláció megőrzésére kidolgozott akciótervét. Az akcióterv tényként kezeli a romániai medvepopuláció túlszaporodását, és az elmúlt két év gyakorlatától eltérően a populációszabályozás érdekében végzett vadászattal is számol.

Séta a vízeséshez, három vármegye határán

Sikerült eljutni a napokban a Herencsvölgytől északra fekvő Polyána-hegyvonulat egyik nevezetességéhez, a Bisztra-vízeséshez. Az internet szerint 23 méter magas – nekem kevesebbnek tűnt – természeti csoda hóolvadás után mutatja a legtöbbet, ráadásul lombfakadás előtt jobban szemügyre is vehető.


          Szerény személyem a Bisztra-vízesésnél. Köszönet a képért Faragóné Nyerges Zitának

Későn jött idén a tavasz, elhúzódott a tél, azután áprilisban szó szerint berobbant a nyár: pár nap alatt kivirágzott, majd szinte egyik éjszakáról a másikra el is hervadt a kökény, a szilva, a cseresznye.

A történelmi Nógrád, Gömör és Zólyom határvidékére még később érkezett a tavasz, az április közepe olyan volt ezen a Salgótarjántól északra legfeljebb hetven kilométerre eső hegyvidéken, mint átlagos időjárás esetén Dél-Nógrádban a március eleje. Úgyhogy a látogatás ezen a vidéken felért egy kisebb, mondjuk úgy egy hónapos időutazással.

        Kopasz volt még az erdő, a bükkös alján a lombfakadás előtt virágzó növények nyíltak. A képen odvas keltikék, közöttük egy pár fehér példány is akadt – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Látkán, amit a nógrádi ember régebbről Látky néven ismerhet és leginkább arról, hogy környékén működnek a szocializmus idején a legkönnyebben elérhető sípályák, áprilisban még nagy hófoltok fehérlettek a patakok völgyeiben, meg az itt már őshonos fenyvesek örökké árnyékos alján.

           Galambvirág nyílik a bükkös alján, a Bisztra-patak mellett – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Érdekes egyébként, hogy a nem túl nagy múltú, az 1700-as évek elején alapított Látka az internet szerint Zólyom vármegyéhez tartozott, a huszadik század elején rajzolt, a történelmi Nógrádot ábrázoló térkép azonban 1920-ban kettéosztott szűkebb pátriánk községeként jelöli. Az lehet a dolog nyitja, hogy a településből volt itt is, ott is.


       Zólyom vármegye 1911-es térképe is a határ nógrádi oldalán mutatja Látkát

A hegyi tanyák, amelyek meseszépen megmaradtak a mai napig nem csak Látka, hanem Herencsvölgy és Gyetva környékén is, apránként települtek a művelés valamilyen formájára alkalmas hegytetőkre és -oldalakba, a korabeli vármegyék mindkét, vagy akár -három oldalán.

          Legelő a gyönyörű herencsvölgyi tanyavilágban, kecskével és juhokkal – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A tanyák köré a zömmel szlovák gazdák aztán gyümölcsösöket telepítettek, konyhakerteket alakítottak ki, juhokat, kecskéket, marhákat, lovakat tartottak a kiváló legelőkön. Emellett hosszú, keskeny csíkokban szántóföldeket is kihasítottak a kiirtott erdők helyén, általában a lejtőkre merőlegesen, hogy a csapadék ne vigye le a soványka termőtalajt. (Apró érdekesség, hogy hasonló lehetett egykor Salgótarján és Bárna között a Szilváskő és környéke is, persze jóval kevesebb hegyi tanyával.)

     A helyi szlovák népviseleteket, szokásokat és gazdálkodást bemutató információs tábla út közben – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Az állattenyésztés és a földművelés mellett a megélhetés fontos részét képezte ezen a tájon az erdő, amint köztudott, bölcsőtől a koporsóig a fa végigkíséri az ember egész életét, régen meg még inkább így volt.


      

Nagy részt bükkösök állnak ezen a vidéken, Losonctól északra úgy húsz kilométerre már megjelennek a szürke szálfák között az első örökzöldek, a szintén hatalmasra, akár negyven méteresre is megnövő jegenyefenyők. Alig valamivel nagyobb tengerszint feletti magasságban már az erdei-, a luc- és a vörösfenyő is megél.

Írtam már: későn jött a tavasz, a néhai Zólyom vármegye délkeleti csücskében fekvő Herencsvölgy tanyavilágában olyan volt az április közepe, mint Dél-Nógrádban a március eleje.


          A Bisztra-vízesés talán áprilisban a legszebb – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Ez azonban a legalkalmasabb időszak arra, hogy az ember felkeresse a Polyána-hegyvonulat peremén fakadó Bisztra-vízesést. A hóolvadás után több víz zúdul le rajta, sokkal látványosabb is, ráadásul lombfakadás előtt még többet látni belőle. Ilyenkor virágzik jó pár olyan lágyszárú növény is, ami itthon a védett ritkaságok közé tartozik, ebben az ezer méter körüli tengerszint feletti magasságban azonban közönségesnek számít.


       A fehér acsalapu sárgás színű virága – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Pár napja az utak szélét szinte benőtte a fehér acsalapu sárgás színű virága. Ezt a növényt a nyári kirándulásokról onnan ismerhetik a legtöbben, hogy addigra esernyőnyi méretűre nőnek a levelei és szó szerint beborítanak minden patakpartot.

A Polyána-hegyvonulat egyébként fokozottan védett természeti terület, ezt címeres feliratok is jelzik az ösvények mellett.


       Tüzet rakni tilos, konzervet enni tilos, a borosüveg alját letörni tilos, meg más böcsességeket mutató tábla a rezervátumban, a vízesés közelében – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A parkolóból a vízeséshez, ami csak a rezervátum széle, erdészeti út és jól járható, úgy két kilométer hosszú ösvény vezet. Több információs tábla is segíti mellette az eligazodást. A szlovák nyelvű magyarázatokat, lévén az ide érkező látogatók legtöbbje a hazaiak után magyar, a jobb eligazodás kedvéért le is fordították. Angolra.


       A rezervátumban a kidőlt lucfenyőt nem távolították el a túraútról, csak lépcsőt vágtak bele – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Maga a vízesés több mint húsz méter magas, mellette vaslétrákon fel is lehet jutni a szikla tetejére. Egy kis rászánással még a jobbára síkföldi viszonyokhoz szokott magyar ember is nehézség nélkül megmássza.


  A vízesés alulnézetben – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Érdemes megmászni a létrákat is, mert fentről ellátni a Herencsvölgy felé eső hegyekre, meg a növényzet is érdekes. Sajnos éppen eléggé borult, felhős idő volt.


      A Bisztra-patak innen ugrik le a sziklán – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Egymás mellett álltak a luc- és a jegenyefenyők, a napokban még javában virított fenn a farkasboroszlán, ez a lombfakadás előtt nyíló cserjeféle, ami a Mátrában már el is virágzott. Egyébként elég ritka, védett növény. Illata azonban nem volt, pedig az is jellegzetes: érdekes élményem volt egyszer, régen, amikor a februárban a még havas erdőn előbb éreztem meg, minthogy megláttam volna. Engem némileg az orgonáéra emlékeztet az illata.


      Virágzik a farkasboroszlán a vízesés felett – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A hétvégi időpont miatt a vízesés körül rengeteg volt a turista, ami persze öröm és sokkal kellemesebb is, mint a négy fal között tölteni az időt. Viszont a patak csobogása és a forgalom miatt csak néhány madár mutatta meg magát, énekelt az erdei pinty, a fenyves és széncinegék, sárgafejű királykák mutatták meg magukat, egyszer pedig egy igazi ritkaság, vízirigó is elröppent a Bisztra-patak felett. Sajnos nem állt meg egy fénykép kedvéért…

       További érdekesség, hogy a herencsvölgyi tanyavilágban láttam három fenyőrigót. Ebben a tengerszint feletti magasságban egészen biztos, hogy fészkel is.


       Oldalról nézve szivárványt is kirajzolt a sziklán elporladó víz, le is fényképeztem, de akkor meg a vízesést nem lehetett látni – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Fokozott ellenőrzés a folyókon az ívás védelmében (MTI)

Az ívásra készülő halak védelmében áprilisban fokozottan ellenőrizték a horgászokat, halászokat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) halőrei a Felső-Tisza és az Alsó-Duna térségében, és a visszaélések miatt több mint 900 ezer forint bírságot szabtak ki - közölte a Nébih a honlapján az MTI tájékoztatása szerint.

A hivatal közleményében ismerteti, hogy a melegedő vizek, a tavaszi áradásokkal szerencsésen egybeesve, ívásra ösztönzik a hazai halfauna jelentős részét, ezért az évnek ebben a szakaszában megsokszorozódnak a vizekbe rejtett halászeszközök és az engedély nélkül próbálkozó horgászok, halászok. A Nébih ellenőrei április elején Tiszalúc térségében, az árteret elöntő Takta folyón a vízben illegálisan elhelyezett nyakzóhálót találtak, amelyet felszedtek, és a halakat élve visszaengedték a vízbe. A három elkövetővel szemben a Nébih fejenként 260 ezer forint halvédelmi bírságot szabott ki, továbbá 3 évre mindegyiküket eltiltotta a horgászattól-halászattól.

Mivel az orvhalászat bűncselekmény, az elkövetőkkel szemben a rendőrség is eljárást folytat. Kesznyéten térségében a Sajó folyón két, emelőhálóval halászó személyt sikerült rendőrkézre juttatni, a hálóban talált keszegeket és paducokat pedig visszajuttatták a vízbe.

Április második hetében a tokaji vízirendészeti rendőrőrs munkatársaival és a Sporthorgász Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetségének halászati őreivel közösen végzett ellenőrzést a Nébih halőri szolgálata. A Tiszabercel térségében tartott csónakos bejárás során újabb orvhalászokat fogtak el, a felszedett mintegy 200 méter meslenc hálóból több mint 50 darab nagytestű keszeget - köztük egy 46 centiméteres nászruhás dévért és egy 8 kilós nyurgapontyot - helyeztek vissza sértetlenül a Tiszába.

Csobajnál egy kisszerszámos halász a nadrágjába rejtett egy jelenleg tilalommal védett kősüllőt. A Nébih 100 ezer forint halvédelmi bírságot rótt ki a halászra, és 2 évre eltiltotta a halfogási tevékenységtől. Hasonló sorsra jutott az a Duna gerjeni szakaszán halászó személy, akinél 16 darab - a fogási naplóba be nem jegyzett, ezáltal szabálytalanul kifogott - keszeget találtak a Nébih munkatársai.

Az elkövetőt 70 ezer forint halvédelmi bírsággal sújtották, és 18 hónapra eltiltották a halfogásra jogosító okmányok váltásától. A Nébih valamennyi jogsértő személlyel szemben eljárást indít.

A fekete gólyák magánélete (MTI)

          Fekete gólyák (Ciconia nigra) a Tiszában a Bács-Kiskun megyei Tiszaalpár határában 2018. április 15-én – MTI Fotó: Kovács Attila Halat fog a fekete gólya a Tiszában.

          A faj Magyarországon fokozottan védett madár, eszmei értéke ötszázezer forint. MTI Fotó: Kovács Attila

Hárman kaptak Herman Ottó Szellemisége Díjat (MTI)

A Föld napján adták át a Herman Ottó Szellemisége Díjat, amellyel azon személyek és közösségek munkáját ismerik el, akik a hazai és nemzetközi viszonylatban kiemelkedő eredményeket értek el a környezet- és természetvédelem, valamint az agrárszakoktatás területén – írja 2018. április 20-án az MTI.

Mint azt a kitüntetést átadó Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. közleményében áll, környezetvédelem kategóriában Páldy Annát díjazták, aki 1981 óta dolgozik az Országos Közegészségügyi Intézetben és 2002 óta annak igazgatóhelyettesi, főigazgató-helyettesi feladatait is ellátta.

Fő kutatási területe a környezet-egészségügyi járványtan, de részt vett a környezet-egészségügyi információs rendszer kialakításában, valamint kollégáival kidolgozta és bevezette 2005-ben a magyarországi hőségriasztást is. Részt vett továbbá a klímaváltozás környezet-egészségügyi hatásainak vizsgálatában is, jelenleg környezet-egészségügyi szaktanácsadóként tevékenykedik.

Természetvédelem kategóriában Orbán Zoltán vehette át a díjat, aki 1980 óta tagja, 2006 óta elnökségi tagja és alelnöke, 2013 óta szóvivője a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, de dolgozott korábban a Fővárosi Állat- és Növénykertben és a Jászberényi Állat- és Növénykertben is.

Munkájával hozzájárult a lakossági természetvédelem eszköz- és módszerkészletének megújításához, számos új eszközt és módszert dolgozott ki, ezzel növelve a társadalom madárvédelmi aktivitását. Több szakma- és tudományterülethez kapcsolódva hét önálló könyvet írt.

Agrárszakképzés kategóriában Rónai Ferencet tüntették ki, aki 1979 és 2015 között dolgozott erdőmérnök-tanárként, majd intézményvezetőként a soproni Roth Gyula Erdészeti, Faipari Szakképző Iskola és Kollégiumban. Intézményvezetőként foglalkozott oktatási feladatok, vizsgák, versenyek, rendezvények szervezésével és lebonyolításával, számos szakmai tankönyv szerzője és lektora. Az erdészeti és vadgazdálkodási szakképesítések szóbeli és írásbeli tételeinek készítésében, lektorálásában hosszú évek óta részt vesz, szakterületének szakképzési tartalomszabályozóinak kidolgozásában szintén aktív résztvevő.

A díjat a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ közösen szervezett rendezvényén adták át a Pro Natura díjakkal együtt. A rendezvényen 19 kiállító, köztük az Országos Meteorológiai Szolgálat, a Magyar Nemzeti Parkok, vagy a Magyar Természettudományi Múzeum természetvédelmi foglalkoztatókkal, környezetvédelmi játékokkal várta az érdeklődőket a Budatétényi Rózsakertben.

Afrikai sertéspestist mutattak ki Heves megyében (MTI)

Afrikai sertéspestis (ASP) vírusát mutatta ki vaddisznóban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma szombaton, a fertőzött tetemet Heves megyéből szállították be vizsgálatra a hatósághoz – írja 2018. április 23-án az MTI.


         Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

A Nébih hétfői tájékoztatása szerint az állategészségügyi szakemberek haladéktalanul megtették a szükséges intézkedéseket. A Nébih laboratóriumi vizsgálatai alapján egy, a Heves megyei Gyöngyös-Gyöngyöshalász Földtulajdonosi Vadásztársaság területén talált vaddisznó tetem bizonyult ASP-vel fertőzöttnek. A járványügyi nyomozás folyamatban van.

A hatóság az ASP megállapítása után kijelölte többi között a fertőzött, valamint a fertőzött területen belül a betegség szempontjából különösen ellenőrzött területet. Megtiltotta továbbá a társas vadászatot, valamint az egyéni vadászatokat is feltételhez kötötte.

Fontos, hogy a fertőzött területről élő vaddisznó, vaddisznó test vagy azok húsa nem szállítható ki. A továbbiakban az állategészségügyi hatóság szakemberei elvégzik a fertőzött területen tartott valamennyi házisertés-állományban az állatok összeírását is. Ennek során azt is ellenőrizni fogják, hogy a sertéseket úgy tartják-e, hogy ne érintkezhessenek a vaddisznókkal.

A Nébih közleménye szerint további fontos előírás, hogy a fertőzött területen található állattartó helyekről az Európai Unió más tagállamaiba vagy harmadik országba nem lehet sertést szállítani. Más esetekben is az állategészségügyi hatóság előzetes engedélyéhez kötött a kiszállítás. A megye teljes területén kiemelten fontos az elhullott vagy beteg sertéseknek bejelentése az észleléstől számított 24 órán belül és ezek virológiai vizsgálata.

Az afrikai sertéspestis - ami nem azonos a sertéspestisként emlegetett klasszikus sertéspestissel - az emberre nem veszélyes. Jelentősége a gazdasági kártétel miatt van, ami egyrészt a megbetegedett állományok leöléséből, másrészt abból adódik, hogy az ASP megjelenése miatt hosszú távú korlátozások léphetnek életbe mind az Európai Unión belüli, mind az exportkereskedelemre.

A betegség különös veszélye, hogy nemcsak fertőzött élő sertések, hanem az azokból előállított, a vírust tartalmazó termékek, valamint a vaddisznók mozgása révén is gyorsan továbbterjedhet.

A vírus környezeti hatásokkal szembeni ellenálló képessége nagy, hónapokig, bizonyos esetekben évekig is fertőzőképes marad - közölték.

A Nébih felhívja minden állattartó figyelmét a jogkövető, felelős magatartásra a járvány házi sertésekre történő továbbterjedésének meggátlása érdekben.

A házi sertések semmiképp sem érintkezhetnek vaddisznóval, állati eredetű anyagot tartalmazó élelmiszerhulladékot pedig soha nem ehetnek. Ha valaki hirtelen lázas megbetegedést, elhullást, vérzéses tüneteket észlel a sertésállományában, 24 órán belül értesítenie kell az állategészségügyi szolgálatot - emelte ki közleményében a Nébih.

A betegségről, az elrendelt előírásokról, korlátozásokról, valamint az érintett területekről részletes információk találhatók a Nébih honlapján (http://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis).