Medvenyomon: hétfőn döntenek Robi sorsáról

Az alföldön kóborló medvét Sándorfalva közelében péntek éjjel sikeresen befogták, jelenleg a Szegedi Vadasparkban várja a döntést további sorsáról – írja közleményében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.

Hozzáteszik: a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben az elengedésről még nem született döntés. A továbbiakról hétfőn, egy minden érintett szerv képviselőiből álló bizottság fog dönteni, így a szabadon engedés idejéről és helyszínéről is.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – amely nem összekeverendő a Bükki Nemzeti Parkkal – éppolyan fontosnak tartja a működési területén, illetve az ország egyéb területein élő lakosság biztonságát és jogait, mint a természet védelmét.

A bizottság döntéséről szóló sajtóközlemény megjelenéséig minden, az elengedéssel kapcsolatos információ nem megalapozott. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Június – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

              Egy kis "bogarászás" nyár elején: bogáncslepke. Már nyílik számos olyan faj, amelyik két-három héttel is később szokott, közöttük az egynyári seprence, a parlagfű is. A napokban a pocsolyák környékén, az erdei utakon nagyon sok lepkefajt láthatott az ember, jelentős egyedszámban – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Május – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Nagy tűzlepke – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Búzavirág. Pár éve művelték azt a részt a Medvesen, ahol még nyílik néhány tő a földutak szélén és a vaddisznótúrásokban. A terület ma legelő – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Májusi felhők a Medves-fennsík felett. Ez a rész nagyjából 550 méteres tengerszint feletti magasságban van. A háttérben balra a Karancs tömbje és Salgó vára, jobbra a Sátor-hegy látszik. Ezen a helyen láttam a két fenti szépséget – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Májusi madarásznapló

Meglehetősen eredménytelen volt az elmúlt időszak madármegfigyelés szempontjából. (Mármint nekem. Sajnos nem értem rá hosszabb sétákra…)

A lényeg: az idei első fürjet május 13-án hallottam a Medves-fennsíkon, egyetlen hím mondott pittypalattyot a régi skeet-lőtér közelében. Nem sokat szólt, vagy kettőt. Éppen a legnagyobb, már hetek óta tartó szárazság volt a környéken, de aztán Istennek hála, megérkeztek az esők.

Május 20-án már legalább hat fürjkakast hallottam, öt különböző kaszálón. Meglátni persze nem sikerült egyiket sem. A május 27-i sétán, ami sokkal rövidebb volt a két előzőnél, meg már késő délelőttre esett, megint csak egy példány szólt.


         Fűben szól a fürj, csak legyen ember, aki meg is pillantja... – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A fürjeken kívül – mindhárom sétán – citromsármányok, egy nagy hangú, de rejtekét elárulni sehogyan sem akaró nyaktekercs, tövisszúró gébicsek, kakukkok, énes és feketerigók, tengelicek, zöldikék mutatkoztak. Az erdős részeken kék- és széncinegéket, csuszkákat láttam-hallottam.


          Itt szól a nyaktekercs. Odúja helyét nem árulta el, de ezen a részen áll több idős, fává nőtt rekettyefűz. Puhafa, kiválóan alkalmas odú ácsolására, de a nyaktekercs az irodalom szerint nem nagyon vállalkozik ilyenre. Persze a környék harkályfajainak odúit is elfoglalhatja – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Szólt a csilpcsalp füzike, az örvös galamb, a sárgarigó, a zöld küllő. Május 20-án a Medves-magosa felé egy kék galamb öblös búgását is visszhangozta a bükkös szálerdő, de sajnos nem mutatta meg magát. Fácán kakatolását is hallottam mindhárom alkalommal.

A titkos gombázóhelyem környékén hegyi fakúsz is szólt, mind a háromszor.

Május 27-én egy cigánycsuk párt is megfigyeltem: a villanypásztor karóin üldögéltek a Szarufa-bérc felett. Ugyanitt volt négy mezei veréb, óriási mennyiségű, már fiókáit nevelő seregély mellett. Zárójelben: május végén felbukkant többfelé is Nógrádban a pásztormadár; a Medves-fennsíkon is lehetnek, de én sajnos még sosem láttam ezt a másik nevén rózsás seregélynek is nevezett fajt.


           Nyári vargánya tavasszal – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Megfigyeltem még a szokásos fajok közül szajkókat, egerész ölyveket, nagy fakopáncsokat. Megnéztem egy régen látott erdőrészt, ahol hosszú évek óta áll egy bükkfa csonkja:


          Bükkfa csonkja. A fekete harkályok már hatalmas odúkat véstek bele – Fotó: A.-Faragó Zoltán

Kosárlabdányi lyukakat véstek már bele a fekete harkályok, de velük sem volt szerencsém, egyet sem láttam-hallottam.


           Madárfészek kosbor. Az esők után tömegesen virított ki – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Ami a növényvilágot illeti, egy pár fehér madársisak és madárfészek kosbor képviselte az orchideákat. Utóbbiak május második felére már tömegesen virítottak. A fennsík kaszálói is mutatták a szokásos fajgazdagságot, a réti kakukkszegfűtől a festő rekettyéig, a margitvirágtól a harangvirágfajokig.

Nagy örömömre akadt pár nyári vargánya, aminek a palóc vidéken igazi gomba a becsületes neve.

Akármilyen fura, az erkélyről több érdekesség mutatkozott az elmúlt időszakban, mint a természetben… Legalábbis nekem. Amint említettem volt, a szabadba nem nagyon jutottam ki, de kora reggelente az erkélyre még ki tudok menni ettől függetlenül…

Az első sarlós fecskéket a salgótarjáni Vásártér környékén május 6-án észleltem. Ezután már rendszeresen láttam őket másfelé is. Általában három példány mutatkozott, május 23-án viszont négy repült együtt, 27-én pedig öt. Ez reményt ad arra, hogy esetleg növekedett a költőpárok száma – egyről kettőre. Nem tűnik soknak, de ez már éppen száz százalékos emelkedés.

A molnárfecskéket rendszeresen próbálom megszámolni, amikor alkalmas időben éppen előttem röpködnek: 25 körüli az eredmény rendszeresen, tehát a Vásártér északi részén 12 – 13 pár költhet. (Szerencsére időközben az ablakunk sarkában lévő fészket is elfoglalta egy pár, már le is mondtam róluk, olyan későn telepedtek meg, május 10-e táján.)

A fecskék hangjelzései gyakran elárulják a közeledő ragadozót: május 18-án egy kaba sólyom röppent el a ház sarkánál. A korábbi években is többször láttam már itt, valószínűleg a Karancs lábánál fészkelő példányok tesznek néha egy-egy kört errefelé.

A karvalyokat, héjákat is szépen jelzik, nagy ribillióval követik őket. A napokban bekörözött ide egy egerész ölyv is, ő azonban semmiféle ijedelmet nem okozott a fecskenép körében.

Bizonytalan megfigyeléseket nem szokás számon tartani, de nem is tudományos céllal vezetem a madarásznaplómat, hanem csak úgy hobbiból, a mások és a magam örömére. A lényeg: május 28-án hajnalban egy sólyomféle ragadozót üldözött öt sarlósfecske az erkélyünk előtt. Arra a másodpercnyi időre, amíg láttam, nekem kerecsennek tűnt; örülnék is neki, de mivel ez egyáltalán nem biztos, a madarásznaplóba sem írtam be a fajt. Ami külön kis érdekesség: a molnárfecskéket egyáltalán nem izgatta a termetes ragadozó felbukkanása.

Május 31.


          Rajzottak a napokban a galagonya lepkék. Számos példányt megfigyeltem, utoljára 1983-ban emlékszem, hogy ilyen nagy számban mutatkoztak – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Májusi Medves – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Zengőlégy – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Réti kakukkszegfű – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Rekettye – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Natura 2000 díjat nyert a parlagi sasok védelme (MTI)

Az Európai Unió Natura 2000 díjának idei hat nyertese közül a természetvédelem kategóriában a parlagi sasokat sújtó mérgezések megszüntetését célzó magyarországi partnerséget díjazták – írja 2018. május 17-én az MTI.

Karmenu Vella környezetpolitikáért, tengerügyekért és halászati politikáért felelős uniós biztos a díjazottak kihirdetésekor elmondta, hogy a BirdLife Hungary által szervezett, a parlagi sasokat érintő mérgezések ügyében létrejött partnerség résztvevői húsz magyarországi Natura 2000 területen és azok közelében lévő élőhelyeken szerveztek akciókat a jogellenes tevékenységek nyomon követésére.

A természetvédők nyilvántartották az elpusztult példányokat, biztosították a fészkek háborítatlanságát és a bűncselekmények elleni sikeres összefogást szerveztek a vadászok, a rendőrség és az állatorvosok bevonásával.

A projekt elindítása óta a mérgezéses esetek száma jelentősen csökkent, a projekt utolsó két évében a parlagi sasok költőállománya 36 százalékkal nőtt. Az egész Európára kiterjedő Natura 2000 hálózat 27 ezer 500 védett helyszínből áll, melyek együttvéve az EU szárazföldi területeinek 18 százalékát, tengeri területeinek pedig 7 százalékát teszik ki.

A természet védelmét a fenntartható földhasználattal és gazdasági tevékenységgel ötvöző kezdeményezés célja Európa természeti örökségének védelme és megerősítése, biztosítva a legértékesebb és legveszélyeztetettebb európai fajok hosszú távú túlélését.

A Natura 2000 díj sikeres európai természetmegőrzési kezdeményezéseket jutalmaz. A 25 döntős közül kiválasztott hat díjazott a magyar mellett Bulgária, Észtország, Görögország, Portugália és Spanyolország egy-egy projektje lett.

Virágzik a pókbangó Heves megyében (MTI)


           Virágzik a pókbangó (Ophrys sphegodes) Eger közelében – MTI Fotó: Komka Péter

Délvidéki földikutya Albertirsánál (MTI)

             Délvidéki földikutya (Nannospalax (leucodon) montanosyrmiensis) Albertirsa határában 2018. május 12-én. Az állatnak a Pest megyei település környéke az eddig ismert legészakibb előfordulási helye. MTI Fotó: Ujvári Sándor

Május – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

              Bujdosó mák – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Hétpettyes katicabogás – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Közönséges gyöngyházlepke – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

            Boglárka – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Megérkeztek az utolsó vándormadarak is

         Nyárias meleg, mit meleg, kánikula volt az elmúlt napokban. Sajnos az esők elkerülték Észak-Nógrádot, pedig nagyon kellene, mert zörgősre száradt az erdő alja, a fű van, ahol már ki is égett az első kaszálás után, az ösvények pedig porzanak.

Felemásra sikerült a két kis madarászkirándulás a hónap elején. Fotózni nem sok mindent sikerült, látni és hallani viszont annál több mindent. A kis mátrai sétám csak azt hozta eredményül, hogy megtaláltam a bíboros kosbort, amit vagy hat éve egy vaddisznótúrásban fotóztam először. A túrásnak már nyoma sincs, de a növény évről évre virít ezen a helyen.

         Bíboros kosbor, már vagy hat éve ugyanott találok egy tövet – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

             Madárfészek kosbor – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

           Fehér madársisak – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

         Nagyvirágú méhfű – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Több tő fehér madársisak, egy már virágzó madárfészek kosbor képviselte rajta kívül a mérsékelt égövi talajlakó orchideákat. Volt a néhány tő nagyvirágú méhfű is, nagyon szép, látványos a virágzása. Ami a madárvilágot illeti, egy pár egerészölyv, egy, az erdőszélen végignyilalló örvös galamb, csilpcsalp füzike, seregélyek, mezei poszáták mutatkoztak.

Rossz volt persze a kora délutáni időpont. Idén az első sarlósfecskéket május 6-án reggel láttam Salgótarján felett. Két vagy három példány volt, azért nem tudni pontosan, mert először kettőt láttam, utána meg még egy példányt; lehetséges, hogy visszatért az először látott madarak közül az egyik.

Ugyancsak május 6-án láttam az első tövisszúró gébicseket, de persze ők már régebben itt voltak, csak eddig nem sikerült összefutni velük. A Kökényes-völgyben is tettem egy sétát, ott került elém egy pár. Rajtuk kívül a szokásos fajokat láttam és hallottam.


          Hétpettyes katicabogás a Kökényes-völgyban – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Énekelt a fülemüle, az erdei pinty, a feketerigó, a barát poszáta, szólt a kakukk, nevét mondogatta a csilpcsalp füzike és a zöld küllő, flótázott a sárgarigó, kakatolt a fácán, búgott a vadgerle. A nyaktekercs – nem is tudom, mit írjak a hangjára, nekem leginkább vijjogásnak hallatszik, de azt az ölyv szokott… Maradjunk abban, hogy kiabált. Énekes rigó is fújta a nótáját, de az előbbi felsorolásnál már nem akartam szóismétlésbe esni a neve miatt.

Láttam fentiek mellett hollót, szajkót, Bátonyterenye környékéről egészen idáig felkóboroltak a vetési varjak. A patakparti odvas fák tetején és a levegőben sűrűn jártak a seregélyek, volt egy pár füsti fecske, barázda billegető, zöldike, tengelic, széncinege, meg egy házi rozsdafarkú is, utóbbi a völgy bejáratánál.

Május 9-én Garábról jövet Karancsalja és Salgótarján között két helyen is hallottam berki tücsökmadár pirregését. Idén az első alkalom volt, s már évtizedek távlatából mondhatom, hogy mindig ezen a helyen hallani a hangjukat. Látni csak elvétve lehet őket, akkor is bizonytalan, mi került az ember elé.