Egerészölyv a madáritatón (MTI)

                Egy egerészölyv (Buteo buteo) tüsszent a Pest megyei Pomáz környékén kialakított madáritatón – MTI Fotó: Kovács Attila

Kirepült az első feketególya-fióka a webkamerás fészekből (MTI)

Kirepült az első feketególya-fióka abból a gemenci fészekből, amelynek történéseit webkamerán keresztül mutatja be a Gemenc Zrt. - közölte az erdőgazdaság  2018. július 9-én az MTI-vel.

A első fióka két testvére is hamarosan követi a fészkhagyót - jelezte honlapján a zrt. Közleményükben azt írták: a fiatal madarak az első kirepülés után már csak néhány napig térnek vissza a fészekre, általában csatlakoznak egy csoporthoz, és az éjszakák eltöltésére egy másik fát választanak.

A Gemenc Zrt. finanszírozásával a Duna-Dráva Nemzeti Park, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület együttműködésével az erdőgazdaság 2016 óta webkamerán keresztül közvetíti a fészekrakó gólyapár, Tóbiás és Sára, illetve fiókáik életét.

A www.gemenczrt.hu oldalon látható élő közvetítésnek köszönhetően a következő napokban minden érdeklődő figyelemmel kísérheti a fiókák első szárnypróbálgatásait. A hímállat, Tóbiás idén is elsőként érkezett meg az országba a fekete gólyák közül, március 2-án délután 5 órakor szállt le gemenci fészkére.

Sára március közepén jött meg. A tojó március 29-én rakta le az első tojást, amelyet még három követett, így összesen négy tojás költését kezdhették meg a szülők. Az egyik fióka a kikelés utáni napokban erősebb társai miatt nem jutott elég táplálékhoz, és elpusztult. 2012 és 2017 között tizennégy fiatal madár hagyta el a fészket július végén, augusztus elején. Ez a szám növekedik idén tizenhétre.

Az erdőgazdaság közleménye felidézte, hogy 2017-ben az egyik fiókának megsérült a lába, ezért még augusztus közepén is a fészekben éjszakázott. Ő különös túlélési stratégiát alkalmazott. Mivel a földön nehezen mozgott, a közeli Sió-holtág horgászait megközelítve várta a neki juttatott kishalakat.

Valószínűleg több táplálékhoz jutott ezzel a módszerrel, mint a hagyományosan halászó társai, de ez a fajától idegen szelídség később, a vándorlás során veszélybe is sodorhatta.

Ezt a feltételezést azonban a kutatók nem tudják megerősíteni, mivel a keselyűsi fészekben nevelkedő fiókák sohasem kapnak gyűrűt, nehogy a beavatkozás miatt a következő évben a szülők új helyre költözzenek.

A fekete gólyák fészküket a háborítatlan, természetes vagy természetszerű erdőrészekbe, a legidősebb, illetve legnagyobb fákra építik, amelyeken közel vízszintes, a fészek elhelyezésére alkalmas ágvilla található.

Leggyakrabban 80-100 évesnél idősebb kocsányos tölgyeket választanak. Ha megzavarják őket, az egyik fészkelő helyről a másikra költöznek, ezzel "minősítik" az élőhelyet: természetvédelmi szempontból értékes területeket választanak a költésre.

Gemencen az elmúlt évtizedekben nem változott a fészkelő párok száma, a gemenci ártér a világon egyedülálló sűrűségű feketególya-populációnak ad otthont. Az erdőgazdaság azzal védi a madarakat, hogy átszervezi az erdészeti tevékenységet a fészkek köré vont védőzónában, és a túraútvonalak áthelyezésével biztosítja a madarak nyugalmát.

Megkezdődött a szavazás az Év fájára (MTI)

Hétfőtől október 8-ig lehet szavazni az Év fájára, amelyet ebben az évben 12 döntős közül választhatnak ki online a szavazók – írja az MTI.

Az Év fája versenybe idén 35 jelölés érkezett, amelyekből tizenkettőt juttatott a döntőbe az Ökotárs Alapítvány szakmai zsűrije. A közönség így a ceglédberceli falu fája, a kimlei hárs, a Mária utcai mesefa, a Rómain álló fák, a mesebeli galagonya a pogányi Zsályaligetben, a Nagykovácsi templomkert odvas hársfája, a pécsi havi-hegyi mandulafa, a szebényi nagy fa, a kamuti tudás fája, a zalai dombokat vigyázó pacsai öreg hárs, a zuglói mezős fák és a békéscsabai égigérő gerlai vackor közül választhatják ki az Év fáját online szavazással az www.evfaja.okotars.hu/dontosfak oldalon - közölte az alapítvány az MTI-vel.

Azok a fák, amelyeknek élete vagy természetes környezete, élőhelye veszélyben van, a zsűri döntése alapján elnyerhetik a Hős fa címet, valamint különdíjat kap az Országos Erdészeti Egyesület által választott jelölt is. A végeredményt november elején teszik közzé.

A kilencedik alkalommal megszervezett versengés célja a fák és a közösségek közötti kapcsolat erősítése. A magyar verseny győztese részt vesz a jövő évi európai vetélkedőben is.

Róka a madáritatónál (MTI)


      Vörös róka (Vulpes vulpes) egy madáritatónál – MTI Fotó: Kovács Attila


    Vörös róka és kölyke egy erdőszéli réten a Pest megyei Pomáz környékén – MTI Fotó: Kovács Attila

Zöldikék a madáritatón (MTI)

         Egy zöldike (Carduelis chloris) hűsíti magát egy itatóban – MTI Fotó: Kovács Attila

        Mintha a vízen járna a zöldike. A képek Pomáz környékén készültek – MTI Fotó: Kovács Attila

Vadkárfelmérési-útmutató készül (MTI)

Várhatóan hónapokon belül megjelenik az egységes vadkárfelmérési-útmutató, amelynek alkalmazásával javulhat a földhasználók és vadgazdálkodók közötti viszony, és csökkenhet az elmúlt két évtizedben szinte folyamatosan növekvő vadkár - mondta Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke június 28-án a Sefag Zrt. és a Syngenta zselickisfaludi konferenciáján.

A NAK közleménye szerint az elnök ismertette, a szakértők arra törekedtek, hogy az útmutató többek között szakmai konszenzuson alapuljon, egyszerű, teljes körű, gyakorlatias legyen, olcsó eljárást tegyen lehetővé, a vadkár mértékének megállapítása objektíven történjen, valamint a felmérés ellenőrizhető és azonos végeredményt adjon.

Rámutatott, hogy a vad túlszaporodása miatt az utóbbi két évtizedben szinte folyamatosan növekedett a térített vadkár, ez tavaly megközelítette a 2,6 milliárd forintot. Az országos vadkár több mint fele három megyében koncentrálódik, a negyede Somogy megyében, amit Zala és Baranya megye követett 13-13 százalékkal. Győrffy Balázs kitért arra is, hogy a vadkárt a 2015-ben elfogadott vadászati törvény új alapokra helyezi.

A jogszabály rögzíti, hogy a vadállomány nemzeti érték és a természetes életközösségek része, megjelenése nem tekinthető rendellenességnek a mező- és erdőgazdasági területeken.

Ugyanakkor az ágazati szereplőkkel, illetve az ágazat irányításában közreműködő szervezetekkel együtt továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani a vadkárok korrekt felmérésére és kezelésére, amelyhez jó kiindulási alapot jelentett és jelent a NAK és az Országos Magyar Vadászkamara közötti párbeszéd és aktív együttműködés - közölte a NAK elnöke.

Június – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Nagy rókalepke. Régen gyakoribb faj volt. A nyár első felében láttam vagy nyolc-tíz példányt a Medves-vidéken, ami öröm, mert az elmúlt bő három évtizedben legfeljebb évi kettő-három volt az átlag – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Fehérpettyes álcsüngőlepkék – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Aranyos rózsabogarak reggelije. Egy sáska figyeli őket – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Megemlékezés Kokó-ról, a jelnyelven beszélő gorilláról (MTI)

Dr. Jane Goodall megemlékezése Kokó-ról a jelnyelven beszélő gorilláról: olyan jól emlékszem arra, amikor Francine (Penny) Patterson meghívására először látogattam meg Kokót. (Penny volt az a nő, aki megtanította Kokót az Amerikai Jelnyelv módosított formájának használatára).

Nem emlékszem pontosan, mikor volt, de már nagyon sok szót tudott. Nem ő volt az első jelelő emberszabású, akivel találkoztam, mivel előzőleg már megismerkedtem Washoe-val, az első csimpánzzal, akit a Gardener házaspár és később Roger Fouts tanított jelnyelvre (Roger oktatott más csimpánzokat is, akik ismerték a jelnyelvet és közülük sokkal találkoztam én is.)

Amikor a Gombe parkban vadon élő csimpánzokat tanulmányoztam, nagyon érdekes dolgokat tudtam meg a természetükről és az életmódjukról.

Bár mi emberek, a gorillák, és a csimpánzok mind főemlősök vagyunk, a gorillák igencsak különböznek a csimpánzoktól. Ahogy az első látogatás alkalmával ültem ott, miközben Penny jelnyelven beszélgetett Kokóval, nagy hatást tett rám a gorilla békés személyisége.

Élete során sok jelet sajátított el (kb. 1000-ről lehet hallani - és megértett kb. 2000 beszélt szót is.) Jelentőségteljesen és néha innovatív módon használta a jeleket. És válaszolt egy kérdésemre, amiről éppen a diákjaimmal vitáztam amikor a Gombe vad csimpánzaival dolgoztunk.

Mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy amikor egy csoport földön levő csimpánzt figyeltek meg pihenés vagy kurkászás közben, akkor ülve tegyék. "Nem lehet túl jó érzés a csimpánzoknak, ha föléjük tornyosultok", - mondtam. A diákok azzal érveltek, hogy a csimpánzok olyan látványosan nyugodtak, hogy ezzel mit sem törődnek. Ezért megkértem Penny-t, hogy kérdezze meg Kokót, hogy melyiket szereti jobban, ha állnak vagy ülnek körülötte az emberek. És Koko, Penny szerint nagyon határozottan azt válaszolta, hogy az emberek feküdjenek le!

A másik történet Kokóról, amit nagyon szeretek az az, amelyik egyszer s mindenkorra bizonyítja, hogy az emberszabásúaknak van humorérzékük. A csimpánzoknál gyakran voltam tanúja ennek, de az nem volt annyira egyértelmű, mint Koko viselkedése.

Éppen akkor tanulta meg a színek jeleit, de nemcsak a fő színekét, hanem a liláét, az aranyét, a bézst, és így tovább. Volt egy fiatal nő, aki közömbösen tesztelte Koko készségeit és lefoglalta őt vacsora előtt. A nő különféle tárgyakat vett a kezébe és Koko helyesen jelelte a színüket.

Amíg meg nem kérdezte tőle egy fehér kendő színét. "Piros," jelelte Koko. És többször egymás után ragaszkodott ehhez a színhez, amíg meg nem mondták neki, hogy ha nem mutogatja el a helyes színt, nem kap almalét vacsorára. Erre a borzalmas fenyegetésre Koko kinyújtotta a kezét és megragadta a kendőt, levett róla egy miniatűr piros szöszt, és erélyesen azt jelelte, hogy "piros, piros, piros", miközben hangos, gorilla kacagásnak megfelelő röffenéseket hallatott.

Koko akkor vált nemzetközileg ismertté és közkedveltté, amikor Karácsonyra kért egy kiscicát. A játékcicát, amit kapott, elutasította, aztán egy alomból kiválasztott egy szürke-fehér tarka cicát.

Az All Ball nevet adta neki és csak ritkán vált meg tőle egészen addig, amíg a cicát sajnos el nem ütötte egy autó. Koko hónapokon keresztül gyászolt utána, majd később volt még néhány cicája és mindig nagyon gyengéden bánt velük. Koko jól szemléltette, hogy milyen kötelékek alakulhatnak ki különböző fajhoz tartozó állatok között, ami engem különösen foglalkoztató téma.

Egyszer a Gombe-ban igaz barátság alakult ki egy kissé magányos csimpánzkölyök, Gilka, és egy Goblina nevű pávián között, aki kivált a csapatából, hogy játszhasson a barátjával, amikor egymás közelében voltak. Egy másik sztori, amit Kokóról hallottam, az az, hogy szeretett kedvtelésből festegetni, noha Michael, a vele nevelkedő másik gorilla nagyon komolyan vette a festést. Michael sajnos 2000-ben szívelégtelenségben elpusztult). Koko 46 éves korában békésen, álmában halt meg. Így egy kicsit tovább élt, mint általában a vadon élő gorillák.

A legidősebb állatkerti gorilla a 60 évet élt Colo volt a Columbus Állatkertből). Koko, sok mindent tanítottál nekünk a gorillák intelligenciájáról, és nagyon szerettünk. Hiányozni fogsz.

Forrás: http://news.janegoodall.org/2018/06/22/dr-goodall-remembers-koko-the-gor...
Fordította: Franczen Bea

Medvenyomon: hétfőn döntenek Robi sorsáról

Az alföldön kóborló medvét Sándorfalva közelében péntek éjjel sikeresen befogták, jelenleg a Szegedi Vadasparkban várja a döntést további sorsáról – írja közleményében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.

Hozzáteszik: a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben az elengedésről még nem született döntés. A továbbiakról hétfőn, egy minden érintett szerv képviselőiből álló bizottság fog dönteni, így a szabadon engedés idejéről és helyszínéről is.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – amely nem összekeverendő a Bükki Nemzeti Parkkal – éppolyan fontosnak tartja a működési területén, illetve az ország egyéb területein élő lakosság biztonságát és jogait, mint a természet védelmét.

A bizottság döntéséről szóló sajtóközlemény megjelenéséig minden, az elengedéssel kapcsolatos információ nem megalapozott. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Június – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

              Egy kis "bogarászás" nyár elején: bogáncslepke. Már nyílik számos olyan faj, amelyik két-három héttel is később szokott, közöttük az egynyári seprence, a parlagfű is. A napokban a pocsolyák környékén, az erdei utakon nagyon sok lepkefajt láthatott az ember, jelentős egyedszámban – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán