Orvvadászok őrizetben

Orvvadászat bűntett és lopás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást a Gödöllői Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya egy 37 éves szentmártonkátai és egy 46 éves isaszegi lakos ellen - írja a police.hu a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság indormációjára hivatkozva.

Lillafüreden megfagyott a vízesés (MTI)

A megfagyott lillafüredi vízesés 2017. január 7-én. MTI Fotó: Vajda János

Korcsolyázók Lillafüreden, a befagyott Hámori-tavon 2017. január 7-én. MTI Fotó: Vajda János

Nagy hidegben nyílik a jégvirág (MTI)

                                      Jégvirágos ablakok Salgótarjánban - MTI Fotó: Komka Péter

Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál 2017 (MTI)

Már lehet nevezni a 2017-es gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztiválra, amelyen ezúttal is két filmszemlét hirdetnek meg: a nemzetközit és a Kárpát-medenceit - közölte a fesztivál kommunikációs felelőse. A megmérettetésen 9 témában lehet indulni, így például klasszikus természetfilm, tudomány és természet vagy vidéki élet, hagyományok témában. A nevezés február végén zárul.

Ersók Nóra kiemelte, hogy a jövő évi, harmadik gödöllői természetfilm-fesztivál újdonsága, hogy nemcsak Gödöllőn, hanem a tervek szerint 12 vidéki nagyvárosban, többek közt Hatvanban, Debrecenben, Miskolcon, Kaposváron is várják az érdeklődőket három napon keresztül ingyenes vetítésekkel, valamint sokszínű környezet- és természetvédelmi programokkal, kiállításokkal.

A fesztivál szervezőinek célja, hogy a filmszemlék által minél több, a természet, természetvédelem, környezetvédelem és tudomány területén tevékenykedő tehetséges alkotót bemutassanak és inspiráljanak, valamint bekapcsolják őket a nemzetközi filmes világba - fejtette ki Ersók Nóra.

Hozzátette: ezért tekinthető jelentős eredménynek, hogy 2016-ban a világ kiemelkedő nemzetközi természet- és környezetvédelmi filmfesztiváljait koordináló Green Film Network a tagjai közé választotta a gödöllői filmfesztivált, megnyitva ezzel a lehetőséget a magyar ajkú, a gödöllői fesztiválra nevezett, kiemelkedő alkotások és alkotók számára a nemzetközi fesztiválokon való évenkénti megmérettetésre, kapcsolatépítésre.

"De ugyanilyen fontos célunk, hogy felhívjuk a diákok, a fiatalok figyelmét a környezet- és a természetvédelem fontosságára, éppen ezért nemcsak különleges programokkal várjuk őket, hanem alkotóként is számítunk rájuk" - tette hozzá a fesztivál munkatársa.

Ersók Nóra felidézte, hogy 2016-ban több mint 300 nevezés érkezett a világ 34 országából, és 10 és fél ezer volt a regisztrált fesztiválozók száma. A rendezvény már a második évében Magyarország egyik legnagyobb környezet- és természetvédelmi tematikájú fesztiválja lett.

A gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál fővédnöke a kezdetektől Áder János köztársasági elnök volt, aki több programot is meglátogatott. A fesztivált 2017. május 26. és 28. között rendezik meg.

Bíróság előtt felel az orvvadász

Befejezte a hatóság az eljárást egy 49 éves jobbágyi (Nógrád megye) férfi ellen - írja közleményében a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság 2016. december 29-én.

A Pásztói Rendőrkapitányság lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés és orvvadászat bűntett, valamint lopás vétség megalapozott gyanúja miatt folytatott eljárást K. Gábor 49 éves jobbágyi lakos ellen.

A nyomozás adatai alapján a férfi 2016. szeptember 22. előtti időszakban Jobbágyiban, egy családi ház mögötti erdőterületen két leshelyet alakított ki, majd ott engedély nélkül vadászott.

A rendőrök az egyik leskunyhóban megtartott helyszíni szemlén több 22-es kaliberű lőszert, valamint orvvadászathoz használt eszközöket - kesztyűt, lámpát, akkumulátort, kukoricát és kézikocsit - foglaltak le.

A gyanúsított és rokona családi házában megtartott házkutatáson - a szakértői vélemény alapján - egy 22-es kaliberű golyós lőfegyvert és az ahhoz tartozó távcsövet, valamint 58 darab különféle kaliberű lőszert találtak, melyek tartására a férfi hatósági engedéllyel nem rendelkezett.

A nyomozók az ingatlanokban továbbá engedély nélküli vadászathoz használt házi készítésű hangtompítót, különféle vadtrófeákat és csomagolt, lefagyasztott vaddisznó, gímszarvas, muflon és őzhúst foglaltak le. A hatóság a 49 éves férfi ellen az eljárást a napokban befejezte és az ügy iratait vádemelési javaslattal továbbította a Pásztói Járási Ügyészségnek.

A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság helyszíni videója itt érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=k2DwYq51oUA

ISTENTŐL ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK!

 

Öt íjász - Ha gond, hogy mit ajándékozz!

A továbbiakért kattints a linkre:

http://www.diohejkiado.hu/node/1428

Orvvadászat a Tisza-tónál

Két olasz orvvadászt értek tetten a természetvédelmi őrök a Tisza-tónál. A Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság eljárást indított lopás bűntett, természetkárosítás bűntett és orvvadászat bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt két olasz állampolgár ellen - írja a police.hu.

    A természetvédelmi őrök érték tetten 2016. november 12-én Abádszalók külterületén a Tisza-tavon a két férfit, akiknél a vadászati törvényben meghatározott szám feletti tőkésrécét, azon belül védett (csörgőrécét, barátrécét, kercerécét) és jelenleg vadászati tilalom alá eső nyári ludat találtak.

   A rendőrök gyanúsítottként hallgatták ki a vadászokat.

* * *

Az MTI 2016. november 14-ei közleménye az ügyben:

Eljárást indított a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság lopás, természetkárosítás és orvvadászat bűntett gyanúja miatt két olasz állampolgár ellen, akiket szombat délután értek tetten a természetvédelmi őrök Abádszalók külterületén a Tisza-tónál - közölte a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivőjeaz MTI-vel.
 

Pásztorné Kovács Ágnes az MTI kérdésére elmondta: a két férfinél a vadászati törvényben meghatározottnál több tőkésrécét, illetve védett csörgőrécét, barátrécét, kercerécét, továbbá jelenleg vadászati tilalom alá eső nyári ludat találtak. A rendőrök gyanúsítottként hallgatták ki a vadászokat.
 

Pompola Krisztián, a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őre az MTI-vel azt közölte, a gyanúsítottak több mint kétmillió forint kárt okoztak, ebből mintegy 1 millió 700 ezer forinttal károsították meg a vadászati jogosultat. A fejenként engedélyezett napi 8 tőkésréce helyett összesen 168-at lőttek le, ezzel mintegy 1,5 millió forint kárt okoztak. Ezen felül 10 filézett nyári ludat találtak a csomagjaik között, ez további 200 ezer forint kárt jelent.
 

Hozzátette: a védett récék természetvédelmi értéke 50 ezer forint állatonként, a kilenc védett állat elpusztításával a gyanúsítottak további 450 ezer forint kárt okoztak.
 

Erdei Péter, a vadászati jogosult abádszalóki Hubertus Vadásztársaság elnöke az MTI-nek azt mondta: a két férfi súlyosan visszaélt a bizalmukkal, kártérítési igényüknek polgári peres úton igyekeznek érvényt szerezni.

Az emberek, azok a régiek

Valaha gyümölcsös volt a domboldalban. Régen ültették ide a fákat, az emberek, akik még gyerekkorukban ásóval-kapával a kezükben itt jártak, már mind a föld alá költöztek mostanra. Így van ez a természet rendje szerint, az ember esetében is, a fa esetében is. Leélünk együtt akár több évtizedet is a csemetekor és az elmúlás közé eső időszakban, de utána minden, amit szerves anyagból alkotott a Teremtő, visszatér a földbe.

Az emberek, azok a régiek, sokat dolgoztak a domboldalban, gondozták a fákat nagy hozzáértéssel és szeretettel. Tél végén érett trágyát hordtak a fák tányérjába, – így hívják a tő körül kialakított, kerek foltot, – merthogy a növények is csak tápanyaggal élnek, ha másképp’ veszik is magukhoz, mint az emberek, az állatok, vagy a gombák.

A gyümölcsfákat megmetszették, a levágott ágak helyét méhviaszból készített balzsammal bekenték, permetezték őket, a kérgüket, ha kellett, lekaparták, májusban pedig kaszálták alattuk a füvet. Mire szénává száradt, már lehetett is szedni a cseresznyét. Amint a sarjú fű féllábszárig felnőtt, beérett a meggy, majd egymás után a búzávalérő körte, a fosóka szilva, meg az apró szemű nyári alma.

Azután a nyár derekán túl teremni kezdett a java, leginkább a különféle szilvafajták. Ezek lekvártól pálinkáig, aszalványtól befőttig sok célra megfelelnek. Ekkor kezd érni az apró szemű és erősen szőrös, de kiváló ízű őszibarack is. A kajszi az nem él meg ezen a vidéken.

Szőlő is volt a domboldalban, ha nem is sok, mert azt mind elvitte a filoxéra az ezernyolcszázas évek végén. Azért is telepítettek ide gyümölcsöst az idő tájt, hogy ne maradjon műveletlen a régi, talán már az Árpád-házi nagy királyok ideje óta szőlőt termő terület.

Amint a domboldalban a kevés szőlőt is leszüretelték, érni kezdtek sorra a télálló alma- és körtefajták, hullni a dió, amit időben igyekeztek leverni a fák ágairól, hogy ne a mókusok és a madarak zsákmánya legyen, meg a vad sem szedje fel. Utoljára a birsalma maradt, az akár késő őszig is ott sárgállott a fákon.

Az emberek, azok a régiek, nagy szakértelemmel gondozták a gyümölcsöseiket. Olyan hozzáértéssel, amit iskolában nem lehet elsajátítani, ahhoz az kell, hogy a gyerek – erejéhez mérten persze – az apjával, a nagyapjával dolgozzon együtt, ellesve és -tanulva a minden mesterségbeli fogást, oltástól a permetezésig, szemzéstől a metszésig.

A fának például, ha már elöregedett, visszavágták az ágait, amitől a vénség rendszerint meg is újult, két-három évvel később pedig már gyümölcsöt hozott. Ha egy fa elpusztult, a tőkéjét is kiásták a földből, a gödröt télire nyitva hagyták, hogy a hólé és a csapadék jól beáztassa, kora tavasszal pedig új fa került a helyére. Ha a tavasz száraz volt, megvárták a csemete ültetésével a késő őszi időszakot, – a kertészkedés nem való ám türelmetlen embernek! Az elpusztult fa helyére mindig más faj került, mint ami előtte ott állt. Annak a betegségei is ott maradhatnak a földben és nem jó az alma után almát, a szilva után szilvát tenni.

Az egyik legjobb, legegészségesebb, értékes gyümölcsöt termő fa a dió. Ha úgy félrehull, hogy nem szedi fel a vad, vagy a szajkó elrejt egy-egy szemet a földbe, s elfelejti, hová is rakta, rendszerint kibújik a földből egy új fácska.

Ha kaszálják a területet, akkor rendszerint nem túl hosszú életű a csemete, mert a gazda nem mindig veszi észre, hogy ott van, vagy, ha egyik kaszáláskor látja is, a következő alkalommal már elsuhintja a vékonyka törzset. A kis fa ilyenkor egy-két, vagy akár három évben is újra hajt onnan, ahol elvágták, de azután feladja az életért való küzdelmet. Amelyik mag azonban alkalmas helyen bújt ki a földből, annak megmarad az esélye, hogy felnőjön, termést hozzon.

Az emberek, azok a régiek, akik közül talán már az utolsó is a föld alá költözött azok közül, akik ásóval-kapával a domboldalban jártak valaha, egy idő után azonban magára hagyták a gyümölcsöst. Nem azért, mert így akarták, hanem mert így hozta a nagy betűs Sors…

Apránként, több évtizedig tartó hanyatlás után jött el az idő, amikor már nem volt, aki a domboldalba kijárjon dolgozni. Először elkopott az erő, ami még kézi szerszámmal is képes volt arra, hogy a szerény megélhetést, a betevő falatot napi két alkalomra, s a kemence felfűtéséhez elegendő tüzelőt előteremtse. Az élet kapaszkodik a föld feletti világba, aminek a vége persze mindenképp’ a föld alatt van, de az akarat és az igyekezet a kor haladtával már nem elég.

A domboldal nagyjából abban az ütemben bozótosodott el, ahogyan a környékbeli temetőkben gyarapodtak a sírok. Elveszett a kertészkedéshez való kedv és tudás is, az egykor gondosan művelt gyümölcsösök néhol már erdővé alakultak vissza, ha nem is olyanná, mint amilyen a művelésbe vonás előtt lehetett.

A kaszálatlan helyeken elsőként a vadrózsa-, a galagonya-, a fagyal- és a kökénybokrok, a borókák telepszenek meg. Mindig a madarak bélcsatornáján keresztül érkeznek: valahol jól belakmároznak a bogyókból, elrepülnek akár kilométerekre, ott pedig az ebédjük emésztetlen része visszakerül a természetbe. Az erdőből a cser- és a kocsánytalan tölgy makkok a szajkók torokzacskójában érkeznek. A madár elrejti őket, utána nem jön érte, tavasszal pedig kihajt a makk.

A szelek szárnyán érkezik a mezei juhar, a rezgő nyár, a gyertyán. Aztán ott vannak azok a fajok, amiket az ember telepített be: az amerikai eredetű akác, ami akadálytalanul és ijesztő gyorsasággal terjed, meg a mirigyes bálványfa, amit ugyan kerti dísznek szántak, de hódító lett belőle, ami kiszorítja élőhelyeikről az őshonos fajokat.

Az emberek, azok a régiek, ahogyan sorra fogytak, úgy lett egyre több a felhagyott gyümölcsös. Mire eljött a harmadik évezred is a Krisztus utáni időkezdettől számítva, a domboldal nagy része már bozótos volt. Néhányat közülük akkor még kitartóan kaszáltatott a gazda, néha több-kevesebb gyümölcsöt is leszedett, de új csemetét már nem ültetett, legfeljebb néhány szerencsés barackmag, vagy egy-két dió hajtott ki tavasszal.

A bozót elleni szélmalomharcba apránként beleuntak az utolsó gyümölcskertészek is. Akik már nem is a régiek közül valók voltak.

A dió azonban nem csak értékes gyümölcsöt termő fa, hanem szívós is! Sokáig él, dacol viharral és villámlással, vízzel és aszállyal. Illóolajokban gazdag a levele, a szarvasok nem rágják le, meg olyan hatóanyagai vannak, hogy alig marad aljnövényzet a fa koronája alatt. Ami esetleg mégis, azt könnyen kiturkálja és -tapossa a hulló dióra járó vaddisznó.

A domboldalnyi, felhagyott gyümölcsösből a mai napig kiemelkedik még néhány vén diófa. Koronájuk a környező bozót fölött szinte őrt állt, csak néhány fiatal cserfa kelt velük versenyre, ahol már túlnőtte a kökényes-vadrózsás, galagonyás-szedres sűrűséget.

A gazdátlanság következményei persze megmutatkoznak nem csak a külsőségekben, hanem a lélek dolgait illetően is. Ahogyan terjed ugyanis a bozót, úgy fogy a – tisztesség. Az emberek, azok a régiek, sorra a föld alá költöztek, az utódok szemében pedig már nem érték az élelmet és tüzelőt termő földdarab. A természet ugyan jól elrendezné ezt is a maga törvényei szerint, viszont itt más gond van. Odalett a munka tisztelete és a becsület, ezek pedig aláássák az emberség alapját.

Ma a vénséges diófák alatt, az elbozótosodott gyümölcsösben csak elvétve jár valaki, nincs oka, hogy bárki odamenjen. A területen nem vadásznak, aki mégis ide vetődik, nem biztos, hogy tiszta szándékkal jön...

A fák közül, amikor jó ára volt a diórönknek, néhányat a könnyen megközelíthető helyeken kivágtak és elloptak. Máskor, talán a mai napig, rapsic állít hurkot a vad váltóin, egyébként engedéllyel rendelkező, puskás orvvadászt is erre a helyre hoz a szenvedély, még inkább a kapzsiság. Megesik gyakran az is, hogy egy-egy csomagtartónyi, vagy utánfutó szemetet, építési törmeléket borít le valaki a még járható út szélére. Időnként tisztátalan szándékú portyázók járják végig a néhai kerteket, hogy valami ellopnivaló, lehetőleg fém, nem maradt-e a régiek után.

Azért akadt olyan is az emberek között, aki az érdeklődés hoz ide: valaki ősztől tavaszig eteti itt a madarakat, de nem ingyen kapják a napraforgót a szárnyasok: az a cél, hogy fotó készüljön róluk, csak úgy, az alkotó és mindazok örömére, akik látják. Nézd meg néha az Interneten! Itt találod őket: www.diohejkiado.hu.

Rákóczi-emlékfák települései találkoztak (MTI)

A Rákóczi-emlékfák településeinek első országos találkozóját rendeték meg október 15-én Romhányban: a Nógrád megyei településen, ahol a Rákóczi-szabadságharc utolsó jelentősebb hadművelete zajlott, ezzel is emléket akarnak állítani a fejedelemnek - tájékoztatta a falu polgármestere az MTI-t.

    A híres romhányi törökmogyoró, Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai című sorozatának Nógrádot bemutató kötetéből. A kötet 1911-ben jelent meg.

         A törökmogyoró napjainkban - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Vezér Attila (Fidesz-KDNP) elmondta: az ország minden pontjáról tizennégy olyan település képviselőit hívták meg, amelyen Rákóczi-emlékfa áll, a falu belterületén kialakítandó emlékparkban így tizenöt fát ültetnek, minden település azt a fafajtát, amely náluk II. Rákóczi Ferenchez köthető.

Romhány törökmogyorófát ültetett a fasorba, mert a néphagyomány úgy tartja, hogy a fejedelem a Kastélyka-dombon álló fa alatt pihent meg, a fák mellett pedig táblák jelzik majd, hogy melyik település ültette - tette hozzá a polgármester.

A Rákóczi-emlékfák országos találkozóját a sárospataki születésű romhányi tanár, Hajdú István ötlete alapján szervezték meg, ő térképezte fel az emlékfával bíró településeket, így Romhányon kívül Bácsborsód, Balatonakarattya, Becsvölgye, Dabas, Károlyfalva, Kőtelek, Mikepércs, Nagykőrös, Ordas, Parádfürdő, Sajósenye, Süttő, Tiszazug és Zilic képviseltette magát az ünnepségen.

Romhányban 1710. január 22-én a Vérhegy domb és a Lókos-patak közötti területen zajlott le az a csata, amely után a kurucok és a császáriak is győztesnek nyilvánították magukat. A császáriak ugyan 12 ezer embert tudtak volna mozgósítani, de csak kétezer lovast küldtek Romhányba. Velük állt szemben Rákóczi 12 ezer fős, de szervezetlen serege. A császári csapatok az első támadások után egyre nehezebb helyzetbe kerültek, azonban a kurucok között elterjedt a hír, hogy az ellenfél serege végképp összeomlott, és a katonák eldobálták fegyvereiket. Az újabb osztrák lovasroham után Rákóczi a visszavonulás mellett döntött.

A településen a csata emlékére II. Rákóczi Ferenc nevét viseli az általános iskola, a Vérhegyen állított kőkereszt és az 1932-ben avatott Turul-emlékmű. A falu zöld-kék-ezüst községzászlójában a zöld a reményt, a kék a küzdést, az ezüst pedig a Lókos-patak csíkját jelképezi.

A romhányi csatára az évfordulón évről évre ünnepségsorozattal emlékeznek januárban, ekkor tartják az önkormányzat díjátadó ünnepi ülését, továbbá műveltségi vetélkedőt, emlékfutást és Rákóczi-emléktúrát is szerveznek.