Csaknem 200 állatfajt fenyegetnek a kutyák (MTI)

Világszerte csaknem 200 fajra, köztük néhány súlyosan veszélyeztetett állatra jelentenek komoly fenyegetést a vadon élő, a rendszeresen szabadon kószáló és a kóbor kutyák - figyelmeztetnek a kutatók – írja 2019. február 12-én az MTI.

A kutya a macskák és a patkányok után immár a harmadik legveszedelmesebb ragadozófaj, amelyeket az ember szabadított rá a vadon élő állatokra. Jelenleg nagyjából egymilliárd kutya él a világon, s bár nincsenek pontos adatok a vadon élő és szabadon kószáló ebekről, a környezetvédők szerint a számuk folyamatosan növekszik - írja a BBC hírportálja.

Ezek a kutyák jelenleg nagyjából 200, köztük 30 súlyosan veszélyeztetett, 71 veszélyeztetett és 87 sebezhető állatfajra jelentenek fenyegetést. A fajok majdnem fele emlősfaj, 78 madárfaj, 22 hüllőfaj és három kétéltűfaj.

A kutatók szerint a vadon élő és szabadon tartott vagy kószáló kutyák eddig csaknem egytucat állatfaj, köztük vadmadár kipusztulásában játszottak közre, így a macskák és a patkányok után immár a harmadik legveszedelmesebb ragadozók, amelyeket az ember szabadított rá a természetre.

A Biological Conservation című folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a probléma a legsúlyosabban Ázsia néhány részét, Közép- és Dél-Amerikát, a Karib-térséget és Óceánia egyes területeit sújtja. A szakértők szerint a magukra hagyott és a rendszeresen szabadon engedett kutyák öt módon hatnak a vadvilágra.

Ragadozókként megölik a vadállatokat, megbolygatják az ökoszisztémát, betegségeket - elsősorban veszettséget és szopornyicát - adnak át a vadaknak, versengenek velük a zsákmányért és - főleg Európában - szaporodnak a farkasokkal.

Az ilyen kutyák kilövése heves vitákat vált ki és számos országban tiltják a gyakorlatot. A szakemberek szerint a módszer nem csupán embertelen, hanem hatástalan is, ugyanis az adott populációban keletkező vákuumot rövid időn belül betöltik a más területekről odasereglő kutyák.

Költési időszak előtt természetvédelmi munkák (MTI)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) arra figyelmeztet, hogy a nem megfelelően végzett épületfelújítások, fa- és bokorkivágások, vezetékhálózat-oszlopkarbantartások súlyos természetvédelmi kárt okozhatnak, ezért arra kérik az érintetteket, hogy ezeket a munkákat még az áprilisban kezdődő költési időszak előtt végezzék el.

A közlés szerint a betegségeket terjesztő, károkat okozó rovarfajok ellen védekezést jelentő magyarországi fecskeállomány az ezredfordulót követően több mint 50 százalékkal csökkent, melynek egyik oka a fészkek tömeges leverése, ami többnyire a költési időszakban és gyakran önkormányzati, közfeladatokat ellátó épületeken történik.

Ez nemcsak törvénytelen, hanem szükségtelen is, mivel a felújítást akadályozó fecskefészkek a költési időszakon kívül, megyei kormányhivatali engedélyeztetést követően eltávolíthatók - hívják fel a figyelmet a természetvédők, akik figyelmeztetnek arra is, hogy védettségük miatt ugyancsak tilos a fehér gólyák fészkeinek engedély nélküli eltávolítása vagy ezek költési időszakban történő zavarása.

Emellett az MME szerint súlyos természetvédelmi károkat okoz az elektromos szolgáltatóknak, a vízügyi igazgatóságoknak, a települési közterületek és parkok üzemeltetőinek az a gyakorlata, mely a fák és bokrok tömeges ki- és visszavágását a tavaszi lombfakadást követő időszakra ütemezi, pedig ezen munkák az őszi-téli hónapokban is elvégezhetők.

Elkészült a 2019-es sasleltár (MTI)

Elkészült a Kárpát-medence idei közös téli "sasleltára" - közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) az MTI-vel 2019. február 6-án. Immáron 16. alkalommal szervezte meg a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel közösen a Magyarországon telelő sasok éves számlálását az MME.

Az Európai Unió által támogatott PannonEagle LIFE projekt keretében második alkalommal a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak a kezdeményezéshez, így ismét elkészülhetett a Kárpát-medence közös téli "sastérképe" is.

Az egy időben történő megfigyelések miatt "sasszinkronnak" nevezett számláláson 488 felmérő vett részt. A magyar, szlovák, cseh, osztrák, szerb és román szakemberek a Kárpát-medence szinte valamennyi jelentős sastelelőhelyét felmérték, így a sasleltár a lehető legpontosabb képet adja a Kárpát-medencében tartózkodó sasfajokról, és ezek egyedszámáról - írja a közlemény.

A magyarországi megfigyelések összesen több mint 15 ezer négyzetkilométert, vagyis az ország területének 17 százalékát fedték le. A sasszinkron ideje alatt Magyarországon összesen 725-748 rétisast és 397-411 parlagi sast sikerült megfigyelni. A hat résztvevő közép-európai országban összesen 992-1060 rétisast és 509-538 parlagi sas észleltek.

A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva magasnak tűnő számok ellenére az MME szerint a sasok még ma is nagyon ritkák. A fenti adatok alapján a felmérés alatt bejárt sastelelőhelyeken is 100 négyzetkilométerenként mindössze átlagosan 4,5 rétisas és 2,5 parlagi sast sikerült megfigyelni.

Azaz a "legjobb" sasélőhelyeken is átlagosan háromezer focipályányi területet bejárva lehetett találkozni egyetlen rétisassal, míg a parlagi sas esetében ehhez már hétezer focipályányi területet kellett átlagosan átvizsgálni. A két sasfajra vonatkozó régiós összesítés mellett a magyarországi felmérés a korábbi évekhez hasonlóan az összes ragadozómadár-fajra kiterjedt.

A réti- és a parlagi sasok mellett három szirti sast és három fekete sast, valamint további 13 ragadozómadár-faj mintegy 11 ezer példányát is megfigyelték a szakemberek.

A megfigyelők egyetlen barna kányát, 23 vörös kányát, 945 kékes rétihéját, 63 barna rétihéját, 274 karvalyt, 20 héját, mintegy nyolcezer egerészölyvöt, 260 gatyás ölyvöt, kettő pusztai ölyvöt, 1260 vörös vércsét, 52 kerecsensólymot, 67 vándorsólymot, 160 kis sólymot észleltek a leltár készítése idején.

A nappali ragadozó madarak mellett baglyokat (öt réti fülesbagoly, 26 kuvik, egy uráli bagoly) és ragadozó életmódú énekesmadarakat (480 holló, 270 nagy őrgébics) is számba vettek - olvasható a közleményben.

Milliárdok jutnak élőhely-rekonstrukcióra 2020-ig (MTI)

Mintegy 36 milliárd forint jut élőhelyek rekonstrukciójára a nemzeti park igazgatóságok révén a 2020-ig terjedő európai uniós pénzügyi időszakban, a Környezeti és energiahatékonysági operatív program (Kehop) keretében - jelentette be a környezetügyért felelős államtitkár 2019. február 4-én Szarvason, a vizes élőhelyek világnapja alkalmából tartott rendezvényen.

Rácz András, az Agrárminisztérium, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, a Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottság és a Magyar Természettudományi Társulat által tartott eseményen elmondta: a 36 milliárd forintból 92 projektet valósítanak meg a nemzeti park igazgatóságok, és mintegy 100 ezer hektáron fog javulni a természeti értékek állapota, illetve gondoskodnak az aktív természetvédelmi kezelés feltételeiről.

Hozzátette: a 100 ezer hektár túlnyomó többsége vizes élőhely. Az államtitkár elmondta: 2019-ben a világnap központi témája "a vizes élőhelyek és az éghajlatváltozás". A vizes élőhelyek nemcsak gazdag élőviláguk miatt fontosak, hanem azért is, mert kiemelkedő szerepet játszanak az éghajlat-változási hatások (például szélsőséges árvizek és aszályok) "pufferelésében" is - jegyezte meg. Felhívta a figyelmet a Ramsari Egyezmény által bevezetett újdonságra, miszerint a vizes élőhelyeit a fenntarthatóságot szem előtt tartva példaszerűen kezelő települések úgynevezett "Ramsari város" címre is pályázhatnak.

Először 2018-ban volt erre lehetőség, és az elismerésben a világon összesen 7 ország 18 települése között (6 kínai, 4 francia, 4 dél-koreai valamint 1-1 madagaszkári, srí lankai, tunéziai város mellett) egy magyar város, Tata is részesült a városban már évtizedek óta folyó területkezelési, élőhely-rekonstrukciós, bemutatási és szemléletformálási tevékenységnek köszönhetően.

Tata sikerével Magyarország is kitüntetett helyre került - hangsúlyozta az államtitkár. Felidézte: az iráni Ramsar városában 1971. február 2-án írták alá a vizes élőhelyek védelméről szóló nemzetközi egyezményt, amelyhez már 170 ország csatlakozott. Magyarország 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, jelenleg 29 helyszín csaknem 243,5 ezer hektár kiterjedéssel szerepel a listán.

A vizes élőhelyek megóvására figyelmeztetnek a természetvédők (MTI)

A vizes élőhelyek megóvása európai és globális szinten is kiemelten fontos, hiszen az éghajlatváltozás következtében a természeti katasztrófák gyakorisága 35 év alatt több mint a duplájára nőtt - figyelmeztet a vizes élőhelyek február 2-i világnapjához kapcsolódva a Természetvédelmi Világalap (WWF) magyarországi szervezete. A közlemény kivonatát az MTI 2019. február 1-jei híre közli.

A WWF közleménye szerint a katasztrófák 90 százaléka a vizekhez kötődik, a jövőben pedig még több extrém időjárási eseményre lehet számítani. Ennek ellenére a vizes élőhelyek egyensúlyának megtartása vagy helyreállítása egyre inkább háttérbe szorul, pedig az édesvízi ökoszisztémák a legveszélyeztetettebbek a Földön.

Az utóbbi századokban az emberi tevékenység következtében a Föld vizes élőhelyeinek 87 százaléka elpusztult, arányuk az elmúlt 40 évben 30 százalékkal lett kevesebb. 1970 óta az élőhelyekhez kötődő gerinces fajok populációi 83 százalékkal zsugorodtak, Európában pedig csupán a 40 százalékuk egészséges - idézi az összegzés Sipos Katalint, a WWF Magyarország igazgatóját. Magyarországon a felszíni vizek kevesebb mint 20 százalékának megfelelő az ökológiai állapota.

Eredetileg az ország területének 23 százalékát érintették a folyók természetes árterületei, amelynek több mint 90 százaléka elpusztult mára olyan emberi tevékenységek miatt, mint a gátak és víztározók építése, a folyókanyarulatok levágása vagy a vizenyős területek lecsapolása és művelésbe vonása.

Az összegzés szerint az Európai Unió Víz Keretirányelve is célkeresztbe került, így elképzelhető, hogy a vizek megóvása helyett a döntéshozók a szabályozás gyengítése mellett döntenek, amelynek beláthatatlan következményei lennének. Az Európai Bizottság társadalmi konzultáció keretében várja az állampolgárok véleményét a Víz Keretirányelvvel kapcsolatban március 4-ig.

"A WWF olyan válaszokat készített elő, amely a leginkább védi a jelenleg hatályos jogszabályt. Ez magyar nyelven a wwf.hu/viz weboldalon érhető el, itt bárki egy kattintással hozzájárulhat vizeink védelméhez" - fejtette ki az igazgató.

A szervezet néhány pozitív példát is említ: Spanyolországnak például az Európai Bíróság előtt kell felelnie a Donana Nemzeti Park területén történt környezetkárosító tevékenységekért, valamint azért, mert nem foglalta jogszabályba az Európai Unió természet- és vízvédelemre vonatkozó irányelveit.

A pozitív intézkedések között említhető továbbá, hogy a tavaly megalakult szlovén kormány döntése szerint nem építenek vízerőműveket a Murára, Magyarországon pedig egy horvát-magyar együttműködés keretében jelenleg is zajlik az Ó-Dráva holtág rehabilitációja.

Erdőtörvény: az Alkotmánybírósághoz fordult az ombudsman (MTI)

Alkotmányossági aggályok miatt az Alkotmánybírósághoz fordult Székely László ombudsman, mert álláspontja szerint az erdőgazdálkodói érdekekkel szemben háttérbe szorítják a természetvédelmi célokat - tájékoztatta az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala 2019. január 29-én az MTI-t.

Közölték: több országos természetvédelmi szervezet beadványa alapján Bándi Gyula biztoshelyettes, a jövő nemzedékek szószólója megvizsgálta az erdőtörvény előírásait. Mivel szerinte a jogszabály több ponton a visszalépés tilalmába ütközik, valamint a sérti a jogbiztonságot, kezdeményezte, hogy az alapvető jogok biztosa forduljon az Alkotmánybírósághoz a törvény több rendelkezésének megsemmisítése, az alkotmányos követelmények meghatározása miatt.

Az ombudsman egyetértett helyettese szakmai álláspontjával, amelynek fő megállapítása, hogy az erdőtörvény módosítása mind mennyiségi, mind minőségi értelemben csökkenti a védett és Natura 2000 területen álló erdőkre előírható természetvédelmi célú korlátozásokat - olvasható a közleményben.

Részletezték: az Alaptörvényből fakadó kényszerítő okok híján a kifogásolt törvényi előírások - a többi között - az erdőgazdálkodói érdekekkel szemben háttérbe szorítják a természetvédelmi célokat.

A természetvédelem "látszólagos elsődlegessége" mellett megengedik a gazdasági érdek tényleges érvényesítését és csökkentik a helyi védett természeti területek védettségi szintjét, alapjaiban változtatják meg a védelem eljárási garanciáit.

Az uniós jog által meghatározott Natura 2000 fogalmától eltérő módon leszűkítik az e hálózathoz tartozó erdők védelmét és a szükségesség-arányosság tesztjével nem igazolható módon korlátozzák a természeti értékek védelmét szolgáló természetvédelmi előírások érvényesítésének lehetőségét.

Mindezek miatt a biztos indítványában kezdeményezte az erdőtörvény azon bekezdéseinek megsemmisítését, amelyek új rendelkezéseket bevezetve csökkentették a védelmi szintet, vagy amelyek módosítással nem helyrehozhatók; valamint indítványozta a módosított, hatályos szöveg egyes részeinek törlését.

Vadkárfelmérési protokollt vezetnek be (MTI)

Egyensúlyt teremthet a vadgazdálkodásban a vadkárfelmérési protokoll bevezetése, ezzel jogszabályi keretek közé kerülhet az agrár- és a vadgazdálkodók közötti kapcsolat - mondta Bitay Márton, az Agrárminisztérium (AM) földügyekért felelős államtitkára egy szakmai konferencián, a 26. FeHoVa kiállításon, csütörtökön, a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban – írja az MTI 2019. február 7-én.

Az államtitkár a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) által rendezett, a vadgazdálkodás aktuális kérdéseiről szóló konferencián elmondta, hogy a vadgazdálkodás jól működik, harmónia tapasztalható az agrár- és a vadgazdálkodók között, vagy legalábbis a viszonyt korábban romboló konfliktusok enyhültek az elmúlt néhány évben elfogadott jogszabályoknak köszönhetően.

Bitay Márton bízik abban, hogy a vadkárfelmérési protokoll elkészítésével és jogszabályi hátterével megteremthető lesz annak a lehetősége, hogy a gazdák és a vadászatra jogosultak az esetlegesen felmerülő vitákat ne szétszóródó szakértői vélemények alapján tereljék jogi útra, hanem egy megfelelően szabályozott problémarendezési rendszerben.

Győrffy Balázs, a NAK elnöke ismertette, hogy az egységes vadkárfelmérési útmutató annak érdekében jön létre, hogy a mező- és erdőgazdálkodásban a vad által okozott károk mennyiségének, a károsodott terület nagyságának, valamint a károk pénzbeli értékének meghatározása országosan egységesebb módszerekkel történjen. Az útmutató a vadászati szervezetek, illetve a kapcsolódó szakterületek tudományos műhelyei által készül, az agrárkamara és a vadászkamara szakmai és finanszírozói közreműködése mellett - tette hozzá.

          Érdeklődők a 26. Fegyver, Horgászat, Vadászat (FeHoVa) kiállításon a megnyitó napján a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban 2019. február 7-én. MTI/Koszticsák Szilárd

A NAK elnöke szerint a feszültségek csökkentése, kezelése érdekében kiemelt jelentőséggel bír, hogy minden érintett fél a vadkár megelőzésére koncentráljon. Ezen a téren csak együttműködéssel, folyamatos kapcsolattartással, egymás tájékoztatásával lehet eredményt elérni, amely az új vadászati törvény szerint kötelezettsége is mindkét félnek.

Ebben segítségükre lehet a falugazdász és a tájegységi fővadász hálózat. Úgy vélte, ha a vadkárt nem sikerült megelőzni, az a legfontosabb, hogy objektív, mindenki számára megnyugtató módon történjen meg a vadkár felmérése. Jámbor László, az Országos Magyar Vadászkamara elnöke elmondta, hogy a testület az érdekképviseleti munka mellett jelentős szakmai kérdésekkel is foglalkozik, a vadgazdálkodási alap elindításával pedig forrás került a vadgazdálkodási ágazatba.

A vadászkamara részt vett az afrikai sertéspestis kezelésével kapcsolatos ügyek rendezésében, mindezek mellett törekednek a környező országokkal a kétoldalú kapcsolat erősítésére is.

          Érdeklődők a FeHoVa) kiállításon a megnyitó napján –  MTI/Koszticsák Szilárd

Afrikai sertéspestis Sepsiszentgyörgyön (MTI)

Mintegy hatvan sertést kell elpusztítani Sepsiszentgyörgy Őrkő negyedében, ahol a múlt hét végén igazolták az afrikai sertéspestis (ASP) megjelenését - közölte 2019. február 4-én az Agerpres hírügynökség a Kovászna Megyei Állategészségügyi Igazgatóság vezetőjére, Sikó Barabási Sándorra hivatkozva.

Sepsiszentgyörgy többnyire romák által lakott nyomornegyede közelében múlt csütörtökön találták meg két elhullott sertés tetemét.

Az elvégzett vizsgálatok péntek estére igazolták, hogy az állatok afrikai sertéspestisben pusztultak el. Kiderült: a disznók nem szerepeltek az állategészségügyi igazgatóság nyilvántartásában, többnyire a szeméttárolókból származó ételmaradékkal etették őket.

Az Őrkő negyedben nevelt valamennyi sertés elpusztítását azt követően rendelte el a hatóság, hogy vasárnap este újabb állat megbetegedését állapították meg. A hatóság három kilométeres körzetben védelmi övezetet, tíz kilométeres körzetben pedig megfigyelési övezetet jelölt ki.

Fertőtlenítették az érintett gazdaságokat, és korlátozásokat vezettek be az emberek és járművek számára. A romániai állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági szakhatóság (ANSVSA) február elsejei összesítése szerint jelenleg Románia 19 megyéje 302 településén 1137 fertőzésgócot tartanak számon.

Ezek több mint fele a Duna-deltában van, ahol a vaddisznók és a szabadon kóborló háztáji sertések akadálytalan érintkezése miatt terjedt el a kór. A sertéspestis a 2017-es romániai megjelenése óta először jelentkezett Székelyföldön. 2017 júliusa óta az országban 364 920 sertést kellett elpusztítani, hogy így próbálják megállítani a fertőzés terjedését. Eddig összesen 8537 állattartót kártalanítottak, összesen 251,19 millió lej (17,58 milliárd forint) értékben.

Afrikarti sertéspestis Aras és Temes megyében (MTI)

Újabb két, Magyarországgal szomszédos romániai megyében, Arad és Temes megyében mutatták ki az afrikai sertéspestis (ASP) vírusát - derült ki a romániai állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági szakhatóság (ANSVSA) 2019. január 28-ai közleményéből.

Az állategészségügyi szakembereket múlt pénteken értesítették a Temes megyei Belence (Belint) helyi hatóságai arról, hogy a faluban 23 házisertés pusztult el. A laborvizsgálatok hétfőn közzétett eredménye igazolta a Temes megyei faluban elhullott állatok ASP vírusos fertőzöttségét.

Ugyanakkor egy másik, Arad városából származó mintánál is megtalálták a fertőző betegség vírusát. Az előzetes vizsgálatok kimutatták, hogy mindkét esetben az állatokat a törvényes előírások által megkövetelt azonosítók és állategészségügyi engedélyek nélkül vásárolták egy Bihar megyei férfitől.

Az ANSVSA bűnvádi feljelentést tett a rendőrségnél és közleményében felhívta a figyelmet arra, hogy az élő sertések hatósági engedély nélküli adásvétele az állatállomány egészségét veszélyezteti és bűncselekménynek számít. Az ANSVSA legutóbbi, január 18-án közzétett összesítése szerint Romániában az ASP megjelenése óta 364 539 sertést kellett elpusztítani.

A legutóbbi kimutatásban az ország 16 megyéjében azonosított 1127 fertőzésgóc szerepelt. A hatóság eddig 8535 állattartó számára fizetett ki összesen 251 millió lej (16,7 milliárd forint) kártérítést. A fertőző gócok csaknem felét a Duna-deltát magába foglaló Tulcea megyében tartják számon, ahol a vaddisznók és a szabadon kóborló háztáji sertések akadálytalan érintkezése miatt terjedt el a kór.

Az ASP először az ország észak-keleti térségében jelent meg tavaly nyáron, a magyar-ukrán román hármashatár közelében. Ebben a térségben lassult a fertőzés terjedése, és több fertőző gócot sikerült már felszámolni, így ezek száma Szatmár és Bihar megyében 52-re csökkent.

Húsz méterig lehetett hatásos a neandervölgyiek lándzsája (MTI)

Távolról is tudott vadat ölni lándzsájával a neandervölgyi ember - állapította meg egy új tanulmány, mely szerint a homo sapiens rég kihalt "unokatestvére" okosabb lehetett, mint eddig vélték – írja 2019. január 25-én az MTI.

A Scientific Reports aktuális számában megjelent tanulmány szerzői szerint a neandervölgyi vadászok olyan lándzsát tudtak készíteni, amellyel akár 20 méterre is célba találtak - írja a BBC hírportálja. "Korábban úgy vélték, a neandervölgyiek vadászatát korlátozta, hogy lándzsáikkal csak egész közelről tudták a zsákmányt megölni. Ha viszont 15-20 méterre is el tudták hajítani, az többféle vadászati stratégiát is lehetővé tett" - mondta Annemieke Milks, a kutatás vezetője, a University College London régészeti intézetének munkatársa.

A kutatók olyan fenyőfalándzsákat vizsgáltak meg, amelyeket az 1990-es években ástak ki a németországi Schöningenben. A nagyjából 300 ezer éves lándzsákat csontdarabok ezrei mellett fedezték fel. A kutatócsoport úgy tesztelte a fegyverek teljesítményét, hogy elkészítették a másolataikat és gerelyhajítókat kértek meg, hogy különböző távolságokról dobjanak velük célba.

"A mai gerelyhajító atléták természetesen nem vethetők össze a neandervölgyi vadászokkal, ám korábban gyakorlatlan emberek próbálták ki az ősi hajítófegyvereket, ezért a neandervölgyiekről alkotott elképzeléseink alapjául ezek a kísérletek szolgáltak" - magyarázta Milks.

Régebben úgy vélték, hogy a 76-80 dekagrammos lándzsák túl nehezek voltak ahhoz, hogy nagy sebességgel, megfelelő pontossággal lehessen nagy hatótávolságú vadászfegyverként használni őket. A dobóatléták azonban akár 20 méteres távolságra is pontosan eltalálták a célpontot.

"Sokkal nagyobb távolságok ezek, mint amit eddig gondoltunk, ráadásul elég erővel találnak célba ahhoz, hogy nagytestű vadakat ejtsenek el. Ez jelentősen kitágítja a neandervölgyiek vadászati lehetőségeit. Egyre több a bizonyíték arra, hogy milyen okos is lehetett a neandervölgyi ember" - mutatott rá Milks.