Háromszáz éve történt: a romhányi csata

Háromszáz éve vívták utolsó nagy csatájukat II. Rákóczi Ferenc kurucai a Lókos-patak völgyében, Romhány, Kétbodony, Szátok és Érsekvadkert határában. 

 

A történelemtudomány romhányi csata néven ismeri e jeles eseményt, amelyről a kortárs feljegyezte: „Az németet megvertük dicsőségesen, az csatahelyről megfutottunk gyalázatosan.” Merthogy a kuruc kor nagy csatái mind elvesztek, de Rákóczi hadi népe sehol sem állt olyan közel a győzelemhez, mint Romhány alatt!
 
Az ünnepségsorozat  püspöki szentmisével kezdődött és harangszenteléssel folytatódott, utóbbit ágyúlövés vezette be. Terman István, Romhány polgármestere beszédében elmondta, hogy a harangot közadakozásból öntették, a romhányiak 140 kiló réztárgyat és mintegy húszezer darab, a forgalomból akkor már kivont egy- és kétforintost adtak össze hozzá. A 30 kilós, 35 centi átmérőjű harangot Varga Lajos, a Váci Egyházmegye segédpüspöke szentelte fel. A harangláb is megér pár szót: az Ipoly Erdő Zrt. adta hozzá a faanyagot, méghozzá kiváló minőségű börzsönyi vörösfenyőt!
Az ünneplők ezután a polgármesteri hivatal előtt felállított új haranglábtól – huszárok felvezetésével, korhű ruhába öltözött kuruc vitézek dobszavára – a turulmadaras emlékműhöz vonultak, ahol a lengyel és a svéd nagykövetség munkatársai, a választókörzet honatyái, környékbeli polgármesterek, magyar és lengyel szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat. Eközben a Lókos-völgy túloldalán hatalmas, messziről látszó máglya gyulladt a domboldalban: azt a helyet jelölték így, ahol eltemették a csatában elesetteket.
A rendezvény ezután a művelődési házban folytatódott: a nagyterem zsúfolásig megtelt ünneplőkkel. A magyar, a lengyel és a svéd Himnusz eléneklése után – két utóbbi a Romhányi Dalárda segítségével sikerült – Terman István köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy az önkormányzat 2003, a Rákóczi-szabadságharc kitörésének 300. évfordulója óta készül erre a napra.
Ünnepi beszédében dr. Mészáros Kálmán, a Hadtörténeti Intézet munkatársa arról szólt, hogy a Rákóczi-szabadságharc hat nagy csatája mind elveszett, de a kurucok sehol sem álltak olyan közel a győzelemhez, mint Romhány alatt!
 

 
 
– A magyar történelem sajátossága, hogy megünnepeljük a vereségeinket. A lényeg viszont az, hogy egyedül maradtunk megünnepelni ezeket – mondta.
Szólt arról is, hogy a lengyel és a svéd katonák nem teljesen önszántukból álltak Rákóczi seregébe: az oroszok elleni, vesztes poltavai csatából menekülve a vezérlő fejedelem csak úgy fogadta be őket – lévén Nagy Péter cár szövetségese –, ha a mellette harcolnak. A svéd katona király, XII. Károly tisztjei különösen nem akartak újabb ellenséget szerezni uralkodójuknak a Habsburg-ház személyében – mégis vitézül harcoltak a kurucok oldalán, amiért elismerés illeti őket!
Mészáros Kálmán elmondta továbbá, hogy a katonai felsővezetés 63 tábornoki rendfokozatú tisztje közül csak egy, Babocsay Ferenc brigadéros esett el csatában – ő Romhányban maradt a harcmezőn.
 

 
 
– A Rákóczi-szabadságharc fő üzenete a mának a nemzeti összefogás lehet – hangsúlyozta. – Példát mutattak, hiszen urak és jobbágyok, katolikusok és protestánsok munkálkodtak együtt a szabadságért – ugyanakkor az igazsághoz tartozik, hogy a labanc oldalon is álltak igaz magyar emberek.
A beszéd után a igazi ősbemutatóra került sor: Dóbiás Péter helyi zenetanár „Rákóczi és Dálnoki” című dalművét a Romhányi Dalárda adta elő. A darab Rákóczi imáira és Dálnoki Veres Gerzson, a romhányi csata leírójának párbeszédére épül.
A bemutató után Lars-Erik Tindre, a svéd nagykövetség első titkára azzal kezdte beszédét, hogy a ellentétben azzal az ötszáz svéd katonával, aki 300 éve nem szívesen harcolt Romhány alatt, ő bármikor örömmel visszatér ide. Elmondta ezután, hogy Svédországot 200 éve nem sújtotta háború, ez pedig elég időt adott a gazdaság, a szociális háló és a demokrácia kiépítésére. Az Európai Uniót egy nagy közös békeprojektnek nevezte, amit gyermekeinknek tovább kell adnunk.
Andzej Kalinski, a lengyel nagykövetség tanácsosa magyarul olvasta fel gondolatait, kiemelve, hogy az évfordulóra öntött harang lengyel mester munkája. Hangsúlyozta, hogy a romhányi csata a magyar-lengyel kapcsolatok további kutatásra érdemes eseménye.
 

 
Ezután emlékérmet kaptak mindazok, akik sokat tettek az évfordulós ünnepség megvalósításáért.
Az egyik kitüntetett, Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke beszédében elmondta, hogy január 22-e hármas ünnep, hiszen a Magyar Kultúra Napja, ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz megírását – de egyben ez a romhányi csata évfordulója is. Röviden ismertette Nógrád megye nevezetességeit, látnivalóit is.
A rendezvényt végig Nagy Csaba tárogatóművész kuruc kori dalai színesítették.
Az ünnepség másnap történész konferenciával folytatódott.
 
DHKM-F. Z.