A világ szeme – Május 8.

Zápor után jártam a Mátra lábánál, a Muzsla szőlői között. Induláskor még szivárvány tündökölt az égen, éppen Hasznos felett, ívének legmagasabb pontja a cserteri vár felett állt volna, ha látni lehet. Szép volt, de a fotó – párás volt a levegő, a szivárvány sem a legerősebb színeit mutatta – nem sikerült túl jól.

A Muzsla szőlői és gyümölcsösei felett, a bérc oldalában több helyen is, a kőrisek éppen teljes pompájukban nyílnak: egész oldalakat borítanak. Világos, sárgás színű virágaik elütnek a környező gyertyánnal elegyes cseres-tölgyesek zöld színétől és messziről is könnyen felismerhetők.
A madárvilág igen élénk volt a zápor utáni napsütésben, a fiókáit etető feketerigótól a seregélyig, a bokrok mélyén csettegő karvaly poszátától az útszéli pocsolyából ivó tengelicig, a Zagyva mellett költő szarkától a hegyek felől levitorlázó egerészölyvig sok mindent láttam és hallottam. Igaz, a legfontosabbat csak hallottam, de azért öröm volt az így is: a muzslai gyümölcsösök felett sárgarigó füttyentett többször is, az utolsók között érkező tavaszi vándor!

Most már a gyurgyalagokon a sor. Megjöhetnek bármikor, hiszen volt már rá példa, hogy Észak-Magyarországon itt voltak április végén... Úgyhogy most már rajtuk a világ szeme!