Sarlószárnyú bajnokok – Május 3.

Megjöttek a sarlósfecskék: a tavaszi vándorútról az utolsók között érkező fajok közé számítjuk őket. Sivító hangjukat Pásztó felett hallottam meg, azután láttam is három példányt. Nagyot mutatnak a molnárfecskék között – utóbbiakból szerencsére néhány csapat még érkezett április végén, úgyhogy nem maradt teljesen nélkülük a levegőég…

A sarlósfecskék nem sokáig hagyták csodálni magukat a csepergő esőben, néhány villanás, egy-két sivítás – és már el is tűntek a lakótelep lapostetős házai fölött. Minden évben látni itt néhányat, már alkalmas hely híján valószínűleg a molnárfecskék fészkeit foglalják itt el.
A Szent Lőrinc plébániatemplom körül is tanyázik egy-két pár. A torony kőfalazata, vagy a tetőszerkezet alkalmas rései szolgálhatnak alkalmas tojásrakó és fiókanevelő helyül.
A címben az szerepel, hogy sarlószárnyú bajnokok – az a bizonyos bajnokság pedig első helyen arra vonatkozik, amiben ez a madár egyedülálló. Merthogy hegyes, keskeny szárnya több fajnak is van, viszont olyan, amelyiknek mind a négy lábujja előre állna, nincs másik! Ahhoz alkalmazkodott ez a lábszerkezet, hogy a sarlósfecske sziklafalak réseibe, faodvak szélébe kapaszkodhasson. A földre sosem száll le, nem csak táplálékát szerzi repülés közben, hanem még a fészekanyag béléséül szolgáló pihéket is így gyűjtögeti.

A sarlósfecske nem ritka madár, de ragaszkodik a régi, patinás, több fészkelésre alkalmas helyet kínáló épületekhez. Valahogy nekik is jobban tetszenek az ilyen városrészek, mint a modern lakótelepek…