Fotómodell ritkaság - Április 25.

Legszebb, üde, tavaszi arcát mutatja a Karancs! A bükk- és a gyertyánfák levelei kicsinyek még, világos zöldek, a cserek és a kocsánytalan tölgyek bimbói éppencsak kibomlottak, messzire látni az erdő alján. A fű még csak bokáig ér a festői tisztásokon, így a Ceberna-réten is. Aminek közepén sárgállik valamilyen virág. Messziről pitypangnak tűnik – milliónyi nyílik belőlük ezekben a napokban a legelőkön, a kaszálókon, a lucerna és a lóheretáblákon, de még az árokpartokon is – közelről viszont tavaszi hérics lesz belőlük. Védett virág, a tavaszi gyep igazi ékszere! A Karancson ritka, de délebbre, a Cserhátban egész felhagyott legelőket, erdőszéleket beborít.
A vadkörtefák is kivirágzottak, a madárcseresznyék is fehérlenek, néhány helyen a kökény is tartja magát, színpompássá varázsolva az erdőszéleket.

A Ceberna-rét aljában, az út közepéről egy nagy, sötétbarna lepke röppen fel közeledtemre. Két virágzó kökénybokor között kanyarodik, azután leszáll oda, ahonnan indult – szárnyait azonban összezárva tartja… Csak nem? Lassan, centimétereseket lépve közelítem meg. A következő pillanatban szárnyra kap, és meglátom a csodát: egy nagy gyászlepkét! Ritka faj, a fél kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor láttam a Karancson és a Medvesen – az elmúlt tíz év alatt ez az ötödik példány!

Ez az én lepkém pedig igen barátságos, visszaszáll ismét oda, ahonnan felrepült az előbb. Az optikát már kicseréltem közben a fényképezőgépen, majd nem is centinként, hanem milliméterről milliméterre hajolok fölé… Azután kattan az exponálógomb, a nagy gyászlepke pedig immár megörökíttetett. Nem menekül el azonban, hagyja, hogy még jó néhány kép készüljön róla. Közben alkalom nyílik arra, hogy jól megfigyeljem. Egy kicsit kopott, itt-ott sérült szárnyának bársonyos sötétbarnasága - nem csoda, hiszen kifejlett példányként kellett áttelelnie valami alkalmas helyen. A szárnyszegélyén a fehér sáv és a kék gyöngysor azonban csodálatos módon ép – nem csak a faj ritka, hanem az ilyen, alig sérült egyed is! Nyír-, nyár- és szilfák kicsorduló nedveivel táplálkozik, elég csak körülpillantani a Ceberna-völgy két oldalán, mindből akad itt néhány példány.

Nézegetem és fotózom, ameddig csak hagyja magát. Pár perc után aztán elunja a modellkedést, elszáll a Kercseg-völgy felé – talán sosem látok többé nagy gyászlepkét ezen a tájon… Némi vigasz, hogy sikerült lefényképezni.