Március 29.

Sokfelé kinn van a víz az Ipoly mentén, a mélyebben fekvő részeken. Nem akkora már, mint két hete, a hóolvadás fő ideje óta, de azért még mindig a hajdani vadvízországot idézi az úttest és a gát közötti rész. A vasúti töltés is, meg a Szentlélek-patak tovább szabdalja az árteret, de a fűzfák elrejtik barkás gallyaik mögé az ember rakta földhányásokat.

A madárvonulás javában tart, csak a tőkésrécék lettek észrevehetően kevesebben: alighanem szétrajzottak már északabbra és más költőhelyeikre. Káprásalján, a kiöntés Hugyag felőli végében, a vasúti töltés alatt tizenkét nagy kócsag keresgél a sekély részen, Szécsény felé, a nagy víz közepén pár tucatnyi tőkésréce, a levegőben szarkák, csókák, dolmányos varjak – valósággal vonzza az embert, hogy körülnézzen!

Pösténypuszta alatt is kinn a víz, ott mozog csak sok madár – igaz, a többségük seregély: valóságos felhő lesz belőlük, amikor felrepülnek az egyik bakhátról. Egyszerre fordulnak – a kutatók sem tudják, miféle ingerek irányítják ezeket a manővereket – aztán leröppennek valahol máshol. Közben fehér és fekete-fehér tarka madarak csaponganak ugyanott: a távcső lencséjében a fehérek dankasirályok lesznek, a tarkák pedig bíbicek. Párás a levegő, szabad szemmel nem is látni, hogy üldögél alattuk egy szürke gém is.
Nem sokkal később egerész ölyv repül el felettem, meg pár barázdabillegető, némi sápogással pár tőkésréce, a bíbicek síró hangja folyamatosan hallatszik – közben pedig a kiöntésből monoton, de a fülnek kellemes hang szűrődik a fülemig.
„Uung-uung-uung” – mondogatják a saját nevüket a vöröshasú unkák, azaz ung népe.
Kicsit odébb, a kiöntés más részén kisebb csapat nagy kócsagot látok, tizenkettőt számolok – ugyanazok lehetnek, mint a Hugyag felé megfigyeltek – azután pedig sorra érkezik még néhány, a vasút túloldaláról! Végül huszonegyen lesznek, ami állítólag szerencsés szám, viszont a felhős égbolt és a leszálló alkonyat miatt egyáltalán nem szerencsés most a fotózás...

Mindegy, az élmény akkor is élmény: úgy másfél évtizede még ritkaság volt ezen a tájon a nagy kócsag, most meg szép számmal akad, sőt láttam már áttelelni is – talán néha jó irányba is mozdul a világ?