Március 25.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napját ünnepeljük ma: a rügyek szépen meg is duzzadtak, a barkák kibomlottak, érzik talán a virágvasárnap közeledtét. Sándor, József és Benedek is jó munkát végzett, mert amióta elhagyta napjukat a kalendárium, észrevehetően kellemesebb lett a hőmérséklet. A tél közepe óta egymás után jelentkező tavaszi jelek úgy megsokasodtak mostanra, hogy már nem is nagyon lehet lajstromba venni őket. Ma láttam először, hogy egy-két méh nektárt keresgél, tegnap, hogy repülnek az első pávaszemes és nagy rókalepkék. A vándormadarak egy része is visszatért és között vannak az erdei szalonkák is: esténként  cippogva-korrogva keresik párjukat az erdőszélek, a vágások és a fiatalosok, vizenyős völgyek felett. Idén még nem láttam őket, igaz, nem is jártam még utánuk.

Kamera a kezemben, úgy ülök le a lucfenyő alá. Saját kertem, pár gyümölcsfával és olyan rossz, kemény vörösagyaggal, hogy a vaddisznók csak eső után turkálnak benne, amikor bebújnak a kerítés alatt.

Énekelnek a madarak, a márciusi nap pedig már hanyatlik a távolban, vörösre festi maga körül az ég alját.

 

 

 

A madárdal pedig egyre erőteljesebb lesz. Kisebb csapat seregély repül el felettem, fekete és énekes rigó, vörösbegy, erdei pinty fújja a magáét, szén- és kékcinegék éltetik a tavaszt, néhány zöldike jelezget egymásnak a szomszéd diófáján… Fácánok kakatolnak, legalább kettő tanyázik a közelben, meggyvágó röppen el felettem.

Egyszercsak egy nagyobbacska madarat veszek észre az erdő felett – ejnye, mi ez? Tudom, hogy már láttam… Hosszú csőr, rövid farok… Nem lehet igaz, egy szalonka! Egy valóságos, párját cippogva kereső varázsmadár! Indítom is a kamerát, a madár pedig jól kikanyarodik a völgy fölé, félkörívet ír le a kertek felett, végül eltűnik a fenyő és dombtető mögött.

Nem akarok hinni a szememnek és a látványnak! Az élőhely ismeretében mindig sejtettem, hogy előfordul itt a vonulás idején, de azt, hogy látom is a legelső kijövetelre – ezt  nem hittem volna! Sok szalonkát megfigyeltem már, lőttem is – a március-áprilisi szalonkázások és a leadott lövések számához képest azonban elképesztően keveset.

 

Fotó azonban mindeddig élő példányról nem sikerült – igaz, a mostani videó sem, mert nehezen állított élességet a távolságmérő, pedig lett volna rá ideje. Csak éppen az elegendő fény hiányzott hozzá negyed hétkor.

Alig pár perc telik el és ismét cippantásokat hallok! Alighanem ugyanaz a madár jön vissza a fejem felett, s tart nyílegyenesen az erdő felé… Kapkodok a kamerával, de bizony elindítani sem sikerül, nemhogy pár jó minőségű másodperc.

Nagy reményekkel várok még egy szűk órát, de szalonka már nem jön. Amint a madárdalos, de már csaknem teljesen sötét estén lefelé indulok a dombtetőről, négy tőkésréce repül el felettem a kerekedő hold fényében – úgy suhannak a levegőben, mint furcsa, fekete szellemek.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napját ünnepeljük ma, meg most már egy kicsit a kora tavaszi vadászálmok madarát, az erdei szalonkákat is – akár lehet rá puskával várni, akár nem.