Süldő és vargánya - Július 31.

Nap közben meleg van, az ember szívesebben jár hát kora reggel – a sok eső és a kellemes, nyárra jellemző hőmérséklet együtt valósággal csábít a gombázásra! Nem is annyira az ebéd vagy a vacsora kedvéért, hiszen a sokadik pörkölt, tojásos vagy rántottgomba után az ember valamennyire ráun még a legbecsesebb csemegére is. Csakhogy az idény rövid, az év hosszú, a gombaféle meg akár fagyasztva, akár szárítva, jól eltartható. Aztán nem utolsó szempont ám az sem, hogy gombázás közben jók a fényképezés lehetőségei!
Már hazafelé menet a Karancsról csörgeti valami az avart, majd kiér az erdőszéli kökénybokrok közé – mi lehet? Feketerigó? Súrlódik egy gally, ez valami nagyobb. Elő a fényképezőgépet, talán lesz alkalom egy exponálásra… Amióta elindultam, a hajnalból reggel lett, elegendő a fény és hátulról kapja a bokros, úgyhogy minden éppen a legjobb. A következő pillanatban valami sötét árnyék mozdul a sűrűben – igen, disznó lesz az, nem rigó! A szél oldalról fúj, ami a rossznál jobb, de a jónál rosszabb – viszont a vad közel van, talán előbb sikerül fotózni, mint ahogyan észrevesz.
A következő pillanatban egy süldő hosszú feje jelenik meg a bokrok között, mire gyorsan kattintok egyet… A halk neszre egy fújás, egy roppanás, a vad pedig volt, nincs…
A kép úgy sikerült, ahogyan a mellékelt fotó mutatja. Viszont a szép süldőről az jut eszembe, hogy a gomba mártásnak sem utolsó a vadhús mellé…