Fekete István születésnapjára

Száztizenhárom éve, 1900 január 28-án született Fekete István, a máig legnépszerűbb magyar írók egyike, a természetleírás utánozhatatlan nagymestere, az etikus vadászat, a vadgazdálkodás szépirodalmi színvonalú tolmácsolója.

Fekete István a Somogy megyei Göllén született és több mint negyven könyvet, filmforgatókönyvet, színdarabot írt. Életútja során volt némi palócföldi kötődése is: a trianoni diktátum után ideiglenesen egyesített Nógrád-Hont vármegye börzsönyi részén gyakran vadászott Kittenberger Kálmán társaságában, aki 1920-tól haláláig, 1958-ig Nagymaroson élt. Kóspallag határában áll a Rózsakunyhó nevű kis vadászház, amiben elég sokat tanyázott együtt a két jeles hazai Nimród, sőt Fekete István egyik természetleíró és vadásznovellákat tartalmazó kötete is a Rózsakunyhó címet viseli.
 
Fekete István főbb műveit az ifjúságnak szánta: Vuk, Lutra, Kele, Hú, Csí, Bogáncs történetét szinte minden magyar nyelven olvasó ember ismeri, de a Tüskevár, a Téli berek, a Ballagó idő, a Koppányi aga testamentuma, a Zsellérek is ott található minden, az irodalom iránt legalább minimális mértékben érdeklődő könyvespolcán.
 
Állatalakjai legendássá váltak, jellegzetes, főleg hangjukat utánzó vagy alakjukat megidéző formát mutatnak: az egér Cin, illetve Ci-Nyi, a karvaly Nerr, a sólyom Suó úr, a mezei nyúl Kalán, a menyét Csirik, a fácán Kakat, a denevér Csisz, az ölyv Kiő, a patkány Kiz, a veréb Csuri, a liba Gege, a kakas Kurri, a cinege Citér, a sün Szú, a kutya Vahur – s még legalább tucatnyit össze lehetne szedni.
 
 
A-F. Z.