Két hazai fecskefaj vonulása és telelőhelyei

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Svájci Madártani Intézet munkatársainak közös kutatócsoportja Dr. Szép Tibor, a Nyíregyházi Egyetem professzora vezetésével a világon elsőként alkalmazott sikeresen kistömegű, alig 0,6 g-os geolokátort két hazai fecskefaj esetében a vonulási és telelési terület megismerésére - írja 2017. február 27-ei közleményében az MME.

Az így megjelölt öt molnárfecske és négy partifecske által szolgáltatott adatokból kiderült, hogy ezek a kistestű madarak a tavaszi vonulás során napi 620-1080 kilométert repülnek. Még ennél is fontosabb, hogy a tudomány történetében először szerezhettünk adatokat a Kárpát-medence molnárfecskéinek Közép- és Dél-Afrikában található telelőterületeiről.

             Molnár fecskék - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Természetvédelmi szempontból különösen azok az információk nélkülözhetetlenek, melyek a madarak azon afrikai és európai pihenőhelyeit mutatják meg, ahol rövid idő alatt kell a madaraknak pótolni a kimerítő repülés tápanyagveszteségét. Nem véletlen, hogy e madárfajok esetében igen alacsony az éves túlélési aránya.

A Tiszán végzett kutatási alapján, a partifecskék esetében egy átlagos vonulási-telelési időszak során a fészkelő egyedek 60 százaléka elpusztul, és hasonló értékek jellemzőek a molnárfecskék esetében is.

           Molnárfecske fiókák - Forrás: Pixabay

A geolokátorok által rögzített fényadatok azt is feltárták, hogy a molnárfecskék az afrikai telelési időszakban üregeket, odvakat is használnak éjszakázásra, ami fontos magyarázattal szolgálhat a hagyományos gyűrűzéssel jelölt madarak rendkívül alacsony afrikai megkerülésének okáról.

A hosszú távú, a Szaharától délre vonuló madárfajok közel kétharmada drámai csökkenést mutat Európában és Magyarországon. Ezek közé tartoznak a fecskék is: a Tisza közel 600 kilométeres hazai szakaszán a partifecske állomány az 1990-es 30 ezer párról 3 ezer párra, az eredeti állomány 10 százalékára, molnárfecskéinké pedig országosan a felére csökkent 2015-re.

A megfogyatkozás okainak feltárásához nélkülözhetetlen, hogy megismerjük a vonulási és telelési területeket és a madarakat ott érő hatásokat is.

A klasszikus madárgyűrűzés azonban a legtöbb kistestű vonuló madárfaj esetében - az alacsony megkerülési esély miatt - sajnos kevés információval szolgál.

Szemléletes példája ennek a molnárfecske, melynek 1,2 millió, Európában jelölt egyedéből mindössze 20 került meg a Szaharától délre 1994-ig - magyarán ennek a fajnak a telelőterülete és vonulási viselkedése mindeddig ismeretlen volt.

* * *

A vonuló madárfajok többségének testtömege 20 g alatti, így a nagyobb testű madaraknál látványos eredményeket mutató, jelenleg 5 g körüli jeladók ezeknél nem használhatóak, mert a méretük lényegesen meghaladja a madarakra felhelyezhető, a testtömeg maximum 4-5%-át elérő határt.

A kutatás egyik célja éppen ezért a geolokátorok olyan mértékű miniatürizálása volt, hogy a 13-17 grammos fecskefajok esetében is használható legyen.

         Molnár fecskék a pocsolya mellett - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A madár hátára kis hátizsákként felhelyezett (egyébként hatósági engedélyeztetésen átesett) geolokátor 2-5 percenként rögzíti a kis eszközt ért fény mennyiségét, mely információkat a madár Afrikából való visszatérése és ismételt befogása után a kutatók letöltik.

Az így kapott adatok alapján megállapítható a napfelkelték és napnyugták időpontja minden napra, amely alapján kb. 200 és 300 kilométer pontossággal meghatározható, hogy milyen földrajzi hosszúságon és szélességen volt az adott nappal/este a madár. A geolokátorral jelölt madarak megfigyelése és következő évi, tehát egy teljes őszi-tavaszi vonulási periódust követő visszafogása azt is jelzi, hogy az eszköz nem befolyásolta az állatok mindennapi életét.

Magyar nyelvű cikk fotókkal, térképekkel az MME honlapján: http://www.mme.hu/egy-magyar-svajci-kutatocsoport-vilagon-elsokent-szerz...

A tiszai partifecske-kutatás honlapja: http://partifecske.mme.hu A geolokátorok beszerzését a „Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködés Operatív Program 2007-2013” támogatásával zajló „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” című HUSK/1101/2.2.1/0336 projekt támogatta.

A kutatás során szerzett tapasztalatok és eredmények alapján a kutatócsoport a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával zajló „A klímaváltozás hatásainak mérése a hosszútávon vonuló madárfajoknál: esettanulmány a magyar partifecske (Riparia riparia) állomány alapján” pályázata (NKFI/OTKA K 120348, 2016-2020) keretében folytatja a vonuló madarak csökkenését kiváltó, a klímával és az élőhelyi változásokkal kapcsolatos, e fajok teljes életciklusára kiterjedő vizsgálatait, amely fontos információkkal szolgál mind az alapkutatások, mind a természetvédelem számára.

Búcsúzik a tél - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Ma, február 26-án délelőtt tavasz volt, verőfényes napsütéssel. A kép Salgótarján mellett, a Tóstrandon készült. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

    A télen 30 centi vastagra hízott jég nem olvadt el egyik napról a másikra, hiába sütött melegen pár órán át a nap. Viszont a hőmérsékletkülönbségtől repedezett a jég, hatalmas pattanásokkal hosszú rések keletkeztek a felületén. Olyan volt, mintha beszélgetne, tulajdonképpen búcsút venne a téli időszaktól! - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         A tó vize még nem engedett ki, a madarak azonban érezték a tavaszt! - Fotó: A-Faragó Zoltán

    Megérkeztek már a barázda billegetők is - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Énekelt az erdei pinty, zsírozott a zöldike, vidámak voltak a cinegék, a legérdekesebb azonban, hogy idén először láttam barázda billegetőt. Tél végén azért lényegesen előbb szoktak felbukkanni Nógrád északi részén is. Azért a téli vendégek is itt vannak még, csízeket, süvöltőket figyeltem meg a rövid, alig egy órás sétán. Láttam egy meggyvágó tojót is. Északi vendég éppúgy lehet, mint ezen a környéken költő madár.

         Az éjszaka elég hideg volt, fagyott, reggelre mínusz négy fokig kúszott le a hőmérő higanyszála, így a befolyóknál a felfreccsenő víz odafagyott, ahová csak tudott! - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Pattan a barka - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Barkás agancsú őzbak (MTI)

       Barkás agancsú őzbak (Capreolus capreolus) a Tolna megyi Pacsmagi-halastavaknál 2017. februárjában. MTI Fotó: Kovács Attila

Hattyútetemek tucatjai a Mura mentén (MTI)

Több tucatnyi hattyú pusztult el az elmúlt hetekben a Zala megyei Muraszemenye egyik bányatavánál, a hatóság által megvizsgált tetemnél kimutatták a madárinfluenzát - írja az MTI 2017. február 23-án.

Sávoly Attila, az egyik helyi horgász az MTI-t arról tájékoztatta, hogy február 12-én találtak először a részben befagyott bányatónál több hattyútetemet. Ezt másnap a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságnál, majd később a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnál (Nébih) is bejelentették, ezt követően az egyik vadmadarat a nemzeti park munkatársa el is szállította.

Az olvadást követően az elmúlt napokban még több hattyútetemre bukkantak a magyar-szlovén-horvát hármashatár mellett, a Mura folyó közelében található tónál és környékén. Csütörtökre már mintegy negyven elhullott madarat számoltak össze, tapasztalatukról pedig ismét bejelentést tettek a hatóságoknál - közölte.

Az MTI megkeresésére a Nébih megerősítette: a Zalai Megyei Kormányhivatal február 13-án értesült a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársától, hogy Muraszemenyén, a cserneci kavicsbánya taván megbetegedett, elhullott hattyúkat találtak.

A nemzeti park munkatársa egy hattyútetemet át is adott vizsgálatra az állategészségügyi hatóságnak. A Nébih laboratóriuma a vizsgálat során kimutatta a madárinfluenza H5N8 típusát. Az esetet a hatóság a honlapján elérhető vadmadártérképen is feltüntette, illetve megtette a nemzetközi bejelentést is.

A hivatal közölte azt is, hogy "a múlt hét óta további elhullásokról, elérhető tetemekről újabb bejelentés sem a megyei hatósághoz, sem a Nébih-hez nem érkezett". Folyamatosan kapcsolatban állnak a nemzeti parkkal, valamint a társhatóságokkal.

A helyszín jelenleg nem megközelíthető, amint az időjárási körülmények lehetővé teszik, gondoskodnak a tetemek begyűjtéséről, akár egyéb hatóságok bevonásával - jelezte a Nébih.

Tízezer fácánt "semmisítettek" meg Abádszalókon (MTI)

A madárinfluenza vírus okozta megbetegedés miatt mintegy tízezer fácánt, a teljes állományt meg kell semmisíteni az abádszalóki Hubertus Vadásztársaságnál, a telep felszámolása kedden megkezdődött - közölte a Földművelésügyi Minisztérium (FM) az MTI-vel 2017. február 21-én.

A tájékoztatás szerint a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) budapesti referencia laboratóriuma a hétvégén mutatta ki a madárinfluenza vírusát. Az állattartó telepen több volierben, megközelítőleg tízezer fácánt tartanak. Mivel a telep egy járványügyi egységet képez, a teljes állományt felszámolják - közölték.

Az FM arról is tájékoztatott, hogy a fertőzött állomány száz százalékának ártalmatlanítását követően száz százalékos állami kártalanítás fizetendő a tulajdonosnak. Ennek összegét az illetékes állategészségügyi hatóság állapítja meg, amelynek alapjául a káreseménykori forgalmi érték számít - jelezték.

Az állatok leölését az állategészségügyi hatóság szakemberei végezik, tetemeket az ATEV szállítja el és ártalmatlanítja - tájékoztatott az FM. Balogh Gyula, Abádszalók polgármestere az MTI-t arról tájékoztatta, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivataltól érkezett felhívás alapján 3 kilométeres védőkörzetet és 10 kilométeres megfigyelési körzetet jelölnek ki.

A figyelemfelhívó táblákat szerdán helyezik ki. Hozzátette: a továbbiakban a hatósági állatorvos tájékoztatja a jegyzőt a teendőkről. Az abádszalóki Hubertus Vadásztársaság nem kívánt nyilatkozni. A Nébih honlapján szereplő információk szerint a vadmadarak sokszor tünetmentesek maradnak, a házi madarak esetében a klinikai tünetek különfélék lehetnek: függenek a vírus megbetegítő képességétől, a madár fajától, korától, meglévő betegségeitől, tartási körülményeiktől.

Kezdeti tünet lehet az étvágytalanság, a folyadékfelvétel csökkenése és a viszonylag kismértékű elhullás. Más esetben hirtelen, akár előzetes tünetek nélküli, vagy általános tüneteket követő (bágyadtság, étvágytalanság, borzolt tollazat) magas elhullási arány tapasztalható.

A betegség jele lehet a tojástermelés vagy a testtömeg gyarapodás csökkenése is. A betegség egy-két hétig lappang anélkül, hogy bármi látható lenne az állatokon, az állatok aztán pár nap múlva megbetegszenek és tovább ürítik a vírust.

Védelmi szolgálatot akarnak a vadkárok miatt l(MTI)

A belterületeken egyre nagyobb számban felbukkanó vad miatt a földművelésügyi miniszterhez fordult levélben a Balatoni Szövetség (BSz), hiánypótló jogalkotást, valamint vadvédelmi szolgálat létrehozását kérték, amelynek a legfontosabb teendője a belterületeken felbukkanó vad befogása, valamint a lakosság tájékoztatása lenne - számolt be Balassa Balázs, a szervezet elnöke, Szigliget független polgármestere az MTI-nek 2017. február 22-én.

A balatoni önkormányzatokat tömörítő szövetség elnöke közölte, a napokban továbbították a levelüket Fazekas Sándor földművelésügyi miniszternek. Kifejtette, országos szintű problémáról van szó, amely a kiemelt üdülőkörzetben azért jelentkezik hatványozottabban, mert vízparti, természet-közeli településekről van szó, ahol a belterületek is kedvező életteret nyújthatnak a vadon élő állatoknak.

A lakott területekre bejáró vadak az esetenkénti tetemes vadkárokon kívül veszélyhelyzeteket teremthetnek, riadalmat okoznak, illetve egészségügyi kockázatot is jelenthetnek. "Mivel a panaszok száma folyamatosan nő, a probléma kezelése nem tűr halasztást" - fogalmazott a BSz elnöke.

Megoldást keresve a szervezet szakmai fórumokat szervezett az elmúlt két hónapban a Balaton körül. Meghívták az érintett település vezetőin túl az illetékes hatóságokat, vadásztársaságokat, a vadászkamarát, valamint a témával foglalkozó szakembereket, kutatókat is.

Balassa Balázs elmondta, egyértelművé vált, hogy több mindent lehet tenni a helyzet javításáért, de a legfontosabb lenne a belterületi vadgazdálkodás jogi hátterének megteremtése, illetve a belterületeken felbukkanó vad tulajdonviszonyának meghatározása. A jogszabályi gondok közt említette, hogy a polgári törvénykönyv szerint a belterületi vadkárok megtérítésére az a vadásztársaság kötelezhető, amelynek a területéről a vad a településre tévedt, ez azonban sokszor nem egyértelmű, és nem bizonyítható.

A lakott területekre tévedt vadak kezelése azért is nehézkes, mert a vadászatra jogosultak csak a számukra kijelölt vadászterületen gazdálkodhatnak, amelyeknek nem részei a belterületek, a lakott területeken elejtett, befogott vadak elszállítása pedig lopásnak számít.

Veszélyhelyzet kezelésére van lehetőség egyedi kilövési engedélyek kiadására, de BSz állásfoglalása szerint ez túl veszélyes megoldás lakott területeken. Az új szolgálat segítene abban is, hogy a településeken a jövőben csak élve befogás történhessen - jegyezte meg.

A balatoni szervezet a szakmai javaslatokat összegezve meghatározta azt is - egyhangúlag megszavazott elnökségi határozatában -, kinek milyen felelőssége, szerepe van a vad-probléma enyhítésében.

Eszerint: a vadásztársaságoknak a vadállomány túlzott elszaporodása ellen kell tenniük. A vízügy a nádaratás nagyobb területekre történő kiterjesztésével, a vadak lakott területen található életterének szűkítésével segíthetnek. A hegyközségeknek az elhanyagolt szőlők tulajdonosait, az önkormányzatoknak - szükség esetén új helyi rendeltek alkotásával - az elhanyagolt ingatlanok tulajdonosait kell rábírniuk a területik rendbetételére.

A lakossággal, üdülőtulajdonosokkal pedig meg kell értetni, miért ne etessék a vadakat, és miért ne nyújtsanak búvóhelyeket számukra - mondta. A BSz elnöke példákat is említett a polgármesterek visszajelzéseiből. Gyenesdiáson az elmúlt két évben 62 vaddisznót gyűjtöttek be a zagyterekről, Fonyódon az elmúlt másfél évben 20 rókacsapdát helyeztek ki, amivel 46 állatot fogtak be és szállítottak el a vadászok.

Balatonőszödön az egyik utcába bejáró szarvasok okoznak riadalmat és károkat. Révfülöpön 3 őzet, 2 szarvast, 28 vaddisznót gyűjtöttek be az utóbbi időkben.

Három dél-nyugat balatoni kistelepülésen a rókák mellett aranysakálok és dolmányos varjak kilövésére is kértek már engedélyt, amelybe a sportvadászok is besegítettek.

Örvényesnél a kutyasétáltatás vált veszélyessé bizonyos helyeken a vaddisznók miatt, a közúton járkáló vadak pedig járművekben is okoztak már kárt. Legjellemzőbb vadkár a konyhakertek, gyepek feltúrása, kerítések megrongálása, gyümölcsösök tönkretétele, a termés elpusztítása, hulladékgyűjtők dézsmálása, rongálása.

Februári séta a Várberek-patak jegén

        Vízesés a Várberek-patakon - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Tart még a hó - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Kiszabadult a jég fogságából a víz a Várberek-patakon - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Két hete ugyanitt még csak egy pocsolya volt a felszínen - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Fagombák I. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Fagombák II. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Az egerészölyvek békésnek nem mondható magánélete (MTI)

            Veszekedő egerészölyvek (Buteo buteo) a Tolna megyei Pacsmagi-halastavaknál

          Kergetődző egerészölyvek - MTI Fotó: Kovács Attila

Állatövi fény a Bükk-fennsíkon (MTI)

          Az állatövi fény és a Vénusz, valamint a Tejút (jobbra) látszik a Három-kő csúcsáról a Bükk-fennsíkon Felsőtárkány közelében 2017 februárjában.

            Az állatövi fényt a bolygóközi porfelhőről visszaverődő napfény okozza. A jelenséget a mérsékelt övi területekről február-márciusban napnyugta után, illetve szeptember-októberben napkelte előtt lehet megfigyelni. MTI Fotó: Komka Péter

Egy Fekete István idézet

          "Szeretem én az erdőt is.           A hallgatag, mély völgyeket,           a koronás szálfák zsongását,       a hűvös források meséit,            az ölyvek felleges vijjogását,             a kakukkszavú erdei májust,            a levélpergető őszt           és az erdők hideg párájú telét,            de a suttogó nádast,          a titokzatos nagy vizeket,          felcsobbanó halakat, a meglapuló nádi tüzeket, a folyók magasabb egét           s a rétségek mélyebb éjszakáját jobban szeretem." (Fekete István)